Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 18. kötet (92-97. füzet) (Budapest, 1927-1928)

1927 / 92. szám - Nemzetközi kötelmi jog. Államközi egyezmény-tervezet a vételi és szolgálati szerződések nemzetközi magánjogára vonatkozólag. [Felolvasva] a Magyar Jogászegylet és az International Law Association budapesti fiókjának 1927. január 22-én megtartott ülésében

4 egyház preponderáns helyzete, ezzel szemben az európai társadalmi és szellemi életet oly uniformitás felé terelték, amely a jogszabályok közeledésére a legkedvezőbb atmoszférát teremtette meg. A jog nyelve és nyelvezete közös volt a britt szigetek ködétől a középtenger verőfényéig. Inkább mondhatni, hogy a nemzeti államoknak az új korban történt kialakulása és a fejlődésnek a tradicióktól való elszakadása hozta létre a jog terén is azt a nagyfokú differenciálódást, amelynek következménye, a nemzetközi forgalom sűrűbbé válta mellett, azoknak a jogi problémáknak az elsokasodása, amelyeket a törvények összeütközésének (conflit des lois) műnevén nevezünk, s amelyeknek megoldását van hivatva adni a nemzetközi magánjog. Annak a fejlődéstani elvnek, hogy a differenciálódást integrálódás követi, egyik legszebb illusztrációja, hogy a különböző nemzeti jogrendszerek kifejlődése mellett a pezsdülő forgalmi élet hogy reagált és hogy követeli mind hangosabban, hogy úgy mint az egyéb vámhatárok, a' jogi vámhatárok is ledöntessenek. Ezt a mozgalmat nevezzük jogegységesítési mozgalomnak. Ez a mozgalom a XIX. században hatalmas erőre kapott. Szabatosan óhajtanék különböztetni. Egyik jogi törekvés az, amely az államoknak, mint ilyeneknek, életét kívánja meghatározott és erkölcsi haladást jelentő szerződések által szabályozni, őket a jog közösségbe terelni, amelyben ne az erőszak, hanem a jog legyen a bíró és a döntő. Ezek a nemzetközi Jog kodifikációjának törekvései. Erről itt nem beszélünk, csak épp ujjheggyel érintjük a két hágai nemzetközi konferenciát s a nemzetek szövetségét, s mindazokat a megállapodásokat, amelyek ezekhez kapcsolódnak, valamint előbb vagy utóbb azonos témákkal foglalkoztak, mint a genfi konvenció, vagy a pétervári vagy egyéb konvenciók. Az, amiről itt beszélni kívánunk, cl Z d>Z 11 törekvés, amelynek célja az alattvalók, a magánemberek nemzetközi forgalmának jogi akadályait minél kisebb mórtékre csökkenteni. Ennek a törekvésnek két iránya van. Az egyik, minél nagyobb jogrendszerek létesítése, azaz a jog valamely területének minden államban egyforma szabályozása. E törekvés tehát arra irányul, hogy egyforma jog uralkodjék a külön-