Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 17. kötet (88-91. füzet) (Budapest, 1926-1927)

1926 / 88. szám - A pengőértékről szóló törvény és a valorizáció törvényhozási szabályozása. [Felolvasva] a Magyar Jogászegylet pénzügyi szakosztályának 1925. évi november 18-iki ülésén

120 tárgyában már a trianoni békeszerződés becikkelyezése is gondoskodott, az utóbbiról pedig a szanálási törvény,1 melynek alapján kiadott rendeletek havi és évi átlagokat tartalmazó táblázatokba foglalják a papirkoronának aranykoronában kifejezett értékváltozásait a koronaromlástól vagyis a háború kitörésétől kezdve s a kincstári ily követeléseknek e kulcsok alapján való teljes valorizációját rendelik el. Az egyéb követelések valorizációja tekintetében jogunkban, a lakbérekre és haszonbérekre vonatkozó s természetük szerint idevágó intézkedésektől eltekintve, eddig irott jogszabályok nem intézkedtek.. Azok rendezése a szokásjogra és ennek egyik fő fejlesztési tényezőjére, a bírói gyakorlatra maradt. A bírói gyakorlat azonban hosszú ideig elzárkózott a valorizációs igények előL Azon az állásponton volt, hogy a törvény kötelességévé teszi mindenkinek, hogy a korona bank- illetőleg államjegyet teljes névértékben fogadja el és nem érezte magát feljogosítva arra, hogy a törvényes fizetési eszköz értékváltozásait a törvény ily tilalma ellenére is figyelembe vegye. így élt sokáig a korona = korona fikciója még akkor is, mikor ennek érvényesülése a jogérzet heves ellenkezését váltotta ki. Végre is győzött a bírói lelkiismeret, mely sokáig nem bírja elviselni, hogy a jog és igazság küzdelmében a jogi formalizmus legyen a győztes. És lassanként egyre jobban érvényesült a valorizáció elve a magánkövetelések szempontjából is. Végre a Kúria ez évben meghozta a 87. sz. polgári teljes-ülési döntvényét, melyben már abból, hogy törvényerejű írott jogszabály a közkövetelésekre mondja ki a teljes valorizációt, nem a contrario, hanem per analógiám következtet. S így egyre természetesebb lett, hogy immár azok is, kiknek érdeke ellen van a valorizáció, most már maguk is követelik a valorizáció törvényhozási szabályozását, mivel attól tartanak, hogy eltérő törvényhozási rendelkezés nélkül a bírói gyakorlat a közkövetelések valorizációs rendezését, a 100%-os átértékelést fogja általánossá tenni. A végső lökést a valorizációs probléma végleges rendezésének követeléséhez a kereskedői mérleg valódiságának helyre1 Az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról szóló 19^4. évi IV. törvénycikk.