Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 17. kötet (88-91. füzet) (Budapest, 1926-1927)

1926 / 88. szám - A pengőértékről szóló törvény és a valorizáció törvényhozási szabályozása. [Felolvasva] a Magyar Jogászegylet pénzügyi szakosztályának 1925. évi november 18-iki ülésén

121 •állításáról szóló rendelet1 kibocsátása adta meg, mert hisz természetes, hogy addig mig nincs kötelezőleg szabályozva, többek közt pl. a jelzálogos követelések, a záloglevelek, a pénzintézeti betétek, a biztosítási tartozások valorizálásának ügye s így nincs szilárd alap arra, hogy ezek a mérlegtételek milyen értékben vétessenek fel a kereskedői mérlegbe, a mérlegvalódiság helyreállítása csak fikció lehet.2 A valorizációs probléma igazságos megoldását az a tétel tartalmazza, mely szerint a valuta-változás senkire sem lehet gazdagodásnak-károsodásnak forrása. De ha ez az elv igazságos a mai értékben keletkezett követelésekre, akkor az igazság megköveteli ennek alkalmazását a régebbiekre is. Az új valutára való átmenettel kapcsolatban a követelések-tartozások átértékelésének úgy kellene tehát történnie, hogy a követelési-tartozási öszszeg értéke az új valutában se legyen több vagy kevesebb, mint keletkezésekor volt. Ez azonban a 100%-os valorizációt jelenti és pedig annak olyan módját, miként ez a közadó- és illetéktartozásokra nézve a szanálási törvény alapján kiadott rendeletekben kimondatott. E gondolatnak szigorú következetességgel való keresztülvitele a követelések-tartozások minden kategóriájára azonban az «ultra posse nemo tenetur» tényébe ütköznék. Gondoljunk csak a hadikölcsönök 100%-os valorizációjára s azokra a trianoni szerződésből folyó nemzetközjogi akadályokra, melyek egy ily mérvű hadikölcsön-valorizációnak még a gazdasági lehetetlenségen túl is, e szerződés hatályának tartama alatt és idejére,3 útjában állanak. S ha az állam, mely a korona-bankjegyeket, majd a helyükbe lépett ilyen államjegyeket kényszerfolyammal ruházta fel, nem tudta meggátolni, hogy ezek értéke a koronabank1 A 4200/1925. P. M. számú rendelet, melynek helyébe a 7000/1925. P. M. számú rendelet lépett. 2 Lásd «A részvénytársaságok mérlegének realitása kereskedelmi jogunk szempontjából* c. tanulmányomat a Jogtudományi Közlöny 1925. évi március 1-jei, a «Mérlegvalódiság, valorizáció és adóalap* c. cikkemet az Az Adó 1925. évi szeptember—októberi és «A mérleg felér (ékelési rendelet és az értékelés kereskedelmi jogi határai» c. cikkemet a Polgári Jog 1925. októberi számában. 3 Lásd a ^Jóvátétel és szanálás* című dolgozatomat az Az Adó 1924. évi júniusi számában.