Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 17. kötet (88-91. füzet) (Budapest, 1926-1927)

1926 / 88. szám - A pengőértékről szóló törvény és a valorizáció törvényhozási szabályozása. [Felolvasva] a Magyar Jogászegylet pénzügyi szakosztályának 1925. évi november 18-iki ülésén

134 ben voltaképpen csak más formába öntött és részletezett kifejtése, nemcsak az államhitel, vagyis az állam, mint adósiránti bizalom, de az államháztartás zavartalanságának, az állami bevételi források teljesítőképességének érdeke is egyaránt azt követeli meg, hogy a kormány és törvényhozás felismerje a valorizáció körébe tartozó állampénzügyi kérdések oly rendezésének éppen a szanálás sikere szempontjából döntő jelentőségét, mely elmegy az igazságosság és méltányosság követelményeinek honorálásában az állampénzügyi lehetőség legszélsőbb határáig s a magántartozások tekintetében sem engedi meg, hogy a háború kitörése óta egészen a Magyar Nemzeti Bank felállításáig szinte folytonos valutaváltozásr melynek a pengőérték bevezetése a záróköve, még a stabilvaluta rendszerének visszaállításával kapcsolatban is egyesekre a mások rovására erkölcsi alap nélküli kármentesülésnek, másokra a közteherviselés arányosságát sértő és egészen vagyonkobzás fokáig emelkedő károsodásnak legyen a forrása. A pénzromlás terhét éppúgy nem lehet aránytalan mérvben azokra hárítani, kik az államnak létért való küzdelmében hadikölcsönök jegyzésével s ezek mindmáig való megtartásával segítségére siettek, mint ahogyan nem juttathatja ingyenes vagy quasi ingyenes tehermentesítéshez a jelzálogot s így a földbirtokot sem, különösen, ha a jelzálogos követeléseknek a valorizáció eltiltásának formájában való teljes vagy részleges elengedése elviszi a dologilag nem biztosított pénzkövetelések és hadikölcsönök ügye által még ezek lehetőség szerinti valorizációja esetén is annyira megrontott fedezeti alapot a záloglevelek, takarékbetétek s az árvapénzek némi valorizációjának lehetősége elől. Jogászi szempontból, melytől távol áll minden egyoldalú érdekképviseleti tekintet s melynél a jogérzet és erkölcsi érzet között nem lehet ellentét, mon solum quid liceat considerandum est, sed et quid honestum siU, mondja Modestinus, nem lehet kétséges, hogy az igazságosság és méltányosság érvényesülésének a valorizációs kérdések törvényhozási szabályozásában is egészen odáig kell terjednie, hol már az állampénzügyi és magángazdasági lehetetlenség határai kezdődnek. Az igazságosság és méltányosság érvényesülésének olyan meg-