Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 17. kötet (88-91. füzet) (Budapest, 1926-1927)

1926 / 88. szám - A pengőértékről szóló törvény és a valorizáció törvényhozási szabályozása. [Felolvasva] a Magyar Jogászegylet pénzügyi szakosztályának 1925. évi november 18-iki ülésén

125 megállapított értékarány szerint pengőértékben megállapítottnak tekinteni». Minthogy pedig azok közé a jogszabályok közé, melyekről e törvényhely szól, a köztartozások valorizációja tárgyában intézkedők is tartoznak, ennek mértékét az aranykorona-érték 100 %-ában állapítva meg, a pengőértékről szóló törvénynek e parancsa a közadók és illetékek teljes valorizációjának e fenntartásával, ugyanakkor, midőn egyszersmind a régebbi o. é. forintban kontrahált egyéb követeléseknek a kettes szorzószám közbevetésével általában eredeti értékük 14,500-ad részére való devalvációját eredményezi, már a valorizációs kérdés-komplexum e jelentős részét is függetlenné teszi a megalkotandó valorizációs törvény sorsától. Bár nem a substratuma szempontjából, de alakilag mindenesetre ugyanilyen jelentőségű a pengőértékről szóló törvény 26. §-ának 1. bekezdése, mely megállapítja, hogy «ez a törvény nem érinti az 1921. évi XXXIII. t.-cikkbe iktatott "trianoni szerződésnek, valamint más nemzetközi megállapodásoknak azokat a rendelkezéseit, amelyek pénztartozások teljesítésének mértékét és módját szabályozzák)). E törvényhely tehát a külföldi, elsősorban a volt ellenséges államok polgárainak valorizációs igényei tárgyában intézkedik, ezekre nézve változatlanul fenntartva a már létrejött nemzetközi szabályokat. A belföldi magánkövetelések-tartozások valorizációja ügyében a legnagyobb jelentőségű a pengőértékről szóló törvény 26. §-ának 2. bekezdése, mely szerint «nem érinti továbbá ez a törvény a fennálló jogszabályoknak azokat a rendelkezéseit sem, amelyek értelmében a koronára szóló pénztartozásokat átértékelve kell teljesíteni.)) Itt a törvény a haszonbérre és lakbérre vonatkozó írott jogszabályokon túl — hisz a lakbéreknek a szanálási törvényen 1 alapuló ós aranykoronaértékük %-os arányaiban előírt emelkedése sem egyéb, mint a bérek fokozatos, de korlátozott valorizációja — nyilván azokat a valorizációs elveket érti, melyek a bírói gyakorlatban a szokásjog erejével élnek. De ezek az elvek, ezek a jogtételek még nincsenek teljesen kiforrva, csak erjedésben van1 Az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról szóló 1924. évi -IV. törvénycikk.