Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 17. kötet (88-91. füzet) (Budapest, 1926-1927)

1926 / 88. szám - A pengőértékről szóló törvény és a valorizáció törvényhozási szabályozása. [Felolvasva] a Magyar Jogászegylet pénzügyi szakosztályának 1925. évi november 18-iki ülésén

124 értékelés ügye ne magában a valutát megállapító törvényben, hanem külön törvényben nyerjen szabályozást. A pengöértékről szóló törvény némely rendelkezései mégis arra látszanak mutatni, mintha a kormány számot vetett volna azzal a lehetőséggel, hogy a törvényhozás késlekedni fog a valorizációs kérdések kimerítő, világos és nyílt kérdéseket nem hagyó speciális törvénnyel való rendezésével; a pengőértékről szóló törvényben ugyanis olyan intézkedések is szerepelnek, melyek már a valorizációs törvénybe tartoznának s melyeknek már u valutatörvénybe való felvételét a kormánynak ez az előrelátása látszik indokolni. így, midőn egyrészről a 17. §-ban kimondja, hogy ('koronának pengőre való átszámításánál 12,500 koronát egy pengőnek kell számítani*, másrészről ehhez a 24. §-ban hozzáteszi azt is, hogy «koronára szóló vagy koronában teljesíthető minden fizetési kötelezettséget az 1927. évi január hó 1. napjától kezdve a 17. §-ban megállapított értékarány szerint, pengőértékben kell teljesíteni)).1 Minthogy e rendelkezések nem tesznek különbséget a koronatartozások-követelések között keletkezésük időpontja és értéke szerint, tulajdonképpen a régebbi koronaköveteléseknek a mai papirkorona-értékre való devalvációját jelentik s ezzel voltaképpen az egész valorizációs kérdésnek a régebbi koronakövetelésekre is kiható általános szabályozását adják. A pengőértékről szóló törvény 20. §-ának 2. bekezdése kimondja, hogy «a fennálló jogszabályokban foglalt és oly értékre szóló intézkedéseket, amely értéknek aránya a koronaértékhez törvényszerűen meg van állapítva, koronaértékre kell átszámítani és ez átszámítás eredményéhez képest a 17. §-ban 1 E § szövege a törvényjavaslatban s a nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága által elfogadott szövegezésben, lényegében egyébiránt megegyezve a törvényi szöveggel, még így szólt: «24. §. Koronában teljesíthető minden fizetési kötelezettséget az 1927. évi január hó 1. napjától kezdve a 17. §-ban megállapított értékarány szerint pengőórtékben lehet teljesíteni. Az 1899. évi XXXVI. t.-c. 15. §-ának 2. és 3. bekezdése ós e törvénycikk 16., 17., 18. és 19. §-ai azzal a változtatással nyernek továbbra is alkalmazást, hogy a koronában való teljesítés helyébe a pengőórtékben való teljesítés lóp».