Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 17. kötet (88-91. füzet) (Budapest, 1926-1927)

1926 / 88. szám - A pengőértékről szóló törvény és a valorizáció törvényhozási szabályozása. [Felolvasva] a Magyar Jogászegylet pénzügyi szakosztályának 1925. évi november 18-iki ülésén

való közkötelező számítás behozataláról szóló 1899. évi XXXVI. tc. megalkotásakor egyszerű volt e tekintetben a magyar törvényhozás dolga. Hiszen e törvény 15. §-ának egy állandó értékű valutával szemben kellett az átszámítási kulcsot megállapítania. De természetes, hogy mikor most nem egy állandó, hanem egy tíz év óta csaknem folyton változó valutáról való átmenetről van szó, nem lehet az átmenet technikai egyszerűsége a kizárólagosan irányadó szempont. Hiszen a pengőértékről szóló törvény 17. §-ának fennebb hivatkozott általános szabálya alapján a háború előtti 25,000. aranykoronás vételárhátralék 1927. évi január 1-je után 2 pengővel kiegyenlíthető volna, s a koronaromlás idején késedelmes adófizető kötelességteljesítésének elmulasztásáért — jutalmul — csaknem teljes adóelengedésben részesülne. Éppen ezért a pengőértéknek mint végleges valutának bevezetése csupán azoknak a követeléseknek-tartozásoknak átértékelésénél veheti igénybe az egységes közvetlen átszámítási kulcs technikai előnyeit, amelyek már a mai stabil koronaértékben keletkeztek, a régebbi korona-követelések ügyében azonban az átszámítás kérdésének ilyen egyszerű megoldásáról nem lehet szó. A magyar törvényhozás a stabil-értékű forint-valutát a 2-es szorzószám mellett felváltó koronaérték ügyében külön törvényben, az 1892. évi XVII. t.-cikkben intézkedett a koronaérték megállapításáról és külön törvényben, az 1899. évi XXXVI, t.-cikkben, a koronaértékben való közkötelező számítás behozataláról, az általános érmeforgalom rendezéséről és a koronaértéknek a jogviszonyokra való alkalmazásáról, ez utóbbinak 15. §-ában mondva ki, hogy a koronaértékben való közkötelező számítás behozatalának napjától, 1900 jan. 1-től kezdve, az ezt megelőzőleg keletkezett jogalapból származó ausztriai értékben teljesíthető fizetési kötelezettség koronaértékben és «oly kép teljesítendő, hogy egy ausztriai értékű forint két koronával és egy ausztriai értékű krajcár két fillérrel számítandó)). A pengőérték egy inflációs korszak valutájának helyébe lép és így a rendezésre váró problémák nagy tömege, állampénzügyi, közgazdasági és szociálpolitikai jelentősége, a megoldandó anyagi magánjogi és perjogi kérdések bonyolult-volta ma még inkább indokolttá teszi, hogy az át»