Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 15. kötet (86. füzet) (Budapest, 1925)

1925 / 86. szám - Dr. Nagy Ferenc elnöki megnyitó beszéd[e]. Tartatott az 1924. nov. 30-i közgyűlésen [a Magyar Jogászegyletben.]

6 változóbbak maguk az életviszonyok, melyek a jog által szabályoztatnak. Nem akarok a politika terére lépni s nem akarom vázolni azt a chaotikus állapotot, melyben úgy alkotmányi, mint közigazgatási intézményeink sínylődnek. De ha csak a társadalmi és gazdasági élet jogát nézem, amely bennünket legfőképpen foglalkoztat, alig van annak olyan ága, amelyről azt mondhatnók, hogy a háború zavaraiból már kiemelkedett; sőt inkább azt látjuk, hogy ezek a zavarok és a jogi bizonytalanság az életviszonyok zavarai folytán még fokozódtak. Valamint ez a megcsonkított szegény ország nem képes olyan nagy szervezeti apparátust fenntartani, mint az előbbi szép, nagy Magyarország, azonképpen ezen apparátus működési formáit is egyszerűbb és olcsóbb alapokra kell helyeznünk, ha azt akarjuk, hogy annyira-mennyire rendet tudjunk tartani s az állami élet súlya alatt össze ne roskadjunk. De belátom, hogy ez csak nagy önmegtagadás és leküzdés árán történhetik, és számos jogos és jogosulatlan érdek és követelmény sérelmével jár, melyekkel állandó küzdelmet kell folytatnunk, hogy azokat az ország nehéz helyzetével összhangzásba hozhassuk. Megsínyli ezt úgy a törvényhozás, mely alig tud lépést tartani a megváltozott és folyton változó viszonyokkal, mint az igazságszolgáltatás, mely folytonos összeütközésbe kerül a törvények imperatív rendelkezéseivel s a hagyományos jogelvekkel egyfelől, a társadalmi és gazdasági eltolódásokkal másfelől. Mennyi tépelődést és mennyi munkát okozott és okoz folyvást a mi bíróságainknak törvényes fizetési eszközeink értékromlása úgy a belföldi, mint a külföldi követelések érvényesítésénél? Mily hosszú utat kellett megtenni, mennyi ingadozás után tudta csak a mi judikaturánk az ú. n. gazdasági lehetetlenülés elvét kifejleszteni és a legkülönbözőbb alkalmazásokban keresztülvinni ? Minő küzdelem foly állandóan úgy a törvényhozásban, mint a gyakorlatban az ú. n. valorizáció elvének megvalósítása iránt s mennyi nehézségbe fog még kerülni, hogy ezt a nagy kérdést, melyben úgy az állam, mint az ország minden lakosa érdekelve van, kielégítően és méltányosan megoldjuk és nyugvópontra juttassuk? A mi egyesületünk már eddigelé is kivette részét ebben