Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 15. kötet (86. füzet) (Budapest, 1925)

1925 / 86. szám - Dr. Nagy Ferenc elnöki megnyitó beszéd[e]. Tartatott az 1924. nov. 30-i közgyűlésen [a Magyar Jogászegyletben.]

7 a küzdelemben s teljes elismeréssel vagyok azon tagtársaink irányában, akik ezen életbevágó kérdések tisztázását előmozditották. De bármennyire nehezünkre essék, hogy a jog alapvető nagy problémái helyett ephemer jellegű, átmeneti kérdésekre kell időnket és erőnket pazarolnunk: nem szabad ideális céljainktól elfordulnunk s nem szabad csüggednünk, abban a reményben, hogy kitartó munkásságunkkal mégis csak el fogjuk érni, hogy a jog és igazság eszméje ismét teljes győzelemre jusson. Legyen nekünk is jelszavunk az, amit a híres német jogtudós : Ihering proklamált: «Küzdelem a jogérto (Kampf ums Eecht); nem ugyan abban az értelemben, melyben az egyéni jog érvényesítéséről van szó, ami közvetlenül reánk nem tartozik, de annál inkább abban az értelemben, melyben arról van szó, hogy úgy a törvényhozásban, mint a kormányzásban és igazságszolgáltatásban: az egész állami és társadalmi életben a valódi jog és igazság diadalmaskodjék. Ezt a nemes küzdelmet fogjuk tovább is folytatni a mi egyesületünkben s csak arra kérem t. tagtársaimat, hogy lankadás és kedvetlenség nélkül minél nagyobb mértékben vegyenek részt egyesületünk ezen küzdelmében. A közgyűlést ezennel megnyitom s amidőn a megjelent tisztelt tagokat és vendégeket üdvözlöm, különösen is köszöntöm a kir. Curia és a budapesti kir. ítélőtábla nagytekintélyű elnökeit ós bíráit, akiket külön is meghívtunk a mai közgyűlésre, melynek ünnepi keretébe a kir. ítélőtábla 200 éves fennállásának megemlékezését is felvettük annak tanúsítására, mennyire nagyrabecsüli a tudományos jogászi munka is azt a nehéz küzdelmet, melyet a mi felső bíróságaink a jog és igazság érvényrejutásáért a legellentétesebb jogrendszerek közt két évszázadon keresztül folytattak. Valamint a bírói gyakorlat nem nélkülözheti a szilárd tudományos alapot, mely azt a folytonos ingadozásoktól megóvja, azonképpen az elmélet is a bírói gyakorlatban visszatükrözött életviszonyok ismeretéből táplálkozik. Elmélet és gyakorlat tehát nemcsak nem ellentétesek, hanem egyenesen egymásra vannak utalva. Én egyénileg a magam szerény tudományos működésemben mindig a legnagyobb súlyt helyeztem arra, hogy az elvont jogi fogalmakat a bíróságok megállapításai által alátámasszam, mintegy