Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 15. kötet (86. füzet) (Budapest, 1925)

1925 / 86. szám - Dr. Nagy Ferenc elnöki megnyitó beszéd[e]. Tartatott az 1924. nov. 30-i közgyűlésen [a Magyar Jogászegyletben.]

5 fel annak fóruma előtt, akiket bizonyos leereszkedő jóakarattal meghallgatnak ugyan, de a szenvedett sérelmek orvoslása elől lehetőleg kitérnek. Ami pedig a Hágában székelő állandó nemzetközi törvényszéket illeti (amely nem tévesztendő össze a már a háború előtt felállított állandó nemzetközi választott bírósággal, melyben Magyarország is képviselve van) annak tagjai sorában a legyőzött országok jogászai teljesen hiányoznak s az alap, melyen a törvényszék áll, annyira labilis, hogy kevés biztosítékot nyújt a jog és igazság tökéletes érvényrejutására. Ugyanazt kell mondanunk azon különböző vegyes döntőbíróságokról, melyek a legyőzött államok polgárai által különösen a birtokaik elkobzása folytán szenvedett jogsérelmek fölött ítélnek. De azért a győztes államok folyton verik a mellüket, hogy csak a jog és igazság eszméje vezérli őket úgy a népszövetségben, mint azon kívül, s csak nemrég intézett a francia miniszterelnök: Herriot az újonnan megválasztott amerikai elnökhöz: Colidge-hez táviratot, melyben van bátorsága azt írni, hogy «ma látható a valódi béke hajnalpírja, amely csupán a jogra épült és amelyet a szabad népek őszinte együttműködésével lehetne megteremteni)). Ha ez nem a legnagyobb fokú hypokrizis, akkor nem tudom, mikor lehet ilyenről beszélni ? Épp olyan képmutatás és rosszakaratú szemfényvesztés, mint mikor .a győztes államok még a legújabb leleplezések után is mernek bennünket, illetve a német szövetségest a világháború okozásával vádolni. Az a jogeszme, mely a győztes államokat vezérli, legfeljebb középkori jogeszme, semmiesetre nem az, mely a háború előtt uralkodott, melyért annyira lelkesedtünk, s melynek megvalósításáért annyit küzdöttünk. Ahogyan a világ a háború óta a jogról és igazságról gondolkozik, az a jogi mentalitás, mely az emberek cselekvényeit azóta irányítja, valóban nem más, mint középkori mentalitás, amely csak az erősnek ad jogot, a hatalmat fölé helyezi a jognak, a nyers erőszak és brutalitás még a legelemibb humanizmust sem engedi érvényesülni. Hogy ilyen világfelfogás közepette a mi belső jogéletünkben sem tudunk még teljesen kibontakozni a háborús mentalitásból s a háború által okozott jogbizonytalanságból, azon annál kevésbbó csodálkozhatunk, minél bizonytalanabbak és