Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 15. kötet (86. füzet) (Budapest, 1925)

1925 / 86. szám - A Kir[ályi] Ítélőtábla fejlődése. [Előadás] a Magyar Jogászegylet 1924. november hó 30-án tartott Közgyűlésén

20 szervek speciális joghatóságát. A bírói hatalomnak a királyi helytartó kezében való összpontosítása törvényes színezettel bírt. Ennek a törvényességnek a tartalmát kellett tehát előbb megállapítani, hogy kidomborodjék, miszerint a generális joghatóság nem jelent korlátlanságot s a törvényesség abban a pillanatban megszűnik, amikor nádori és országbírói speciális joghatóságot gyakorol. A helytartó rendes bírói minőségének kiemelése így okozatként vonta maga után a speciális joghatóságok képviseleteinek visszaállítását, majd ennek további okozataként a helytartó legfőbb bírói minőségben való szerepeltetési lehetőségét. Ezt az utóbbi eredményt azonban jogtörténeti alapon szinte nem értékelhető áldozat alapján éri el a nemzet. 1567-ben megszünteti a központ állandó törvénykezését. A jogfolytonosságban rejlő értéknek ilyen áldozat árán előbb-utóbb problematikussá kell válnia. Úgy a királyra, mint a nemzetre föltétlen veszélyt rejt magában. Az bizonyos, hogy egy elvi harcban visszafelé nincs út. A harcban tisztult elvek vagy találnak közös utat, vagy egyiküknek el kell pusztulnia. 1567 után a centralizációt a törvényesség színe sem burkolta volna többé. A központ állandó bíráskodását azonban sokáig nélkülözni nem lehet. Viszont azonban erre gondolni sem lehet addig, míg a centralizáció a Personalis rendes bírói minőségét a királyi helytartóval tartja feltételezési viszonyban. A nyílt kenyértörést most már csak a speciális joghatóságok képviseletének a ténylegesség alapján való jogi honorálása mentheti meg. Ez azonban nádor nélkül lehetetlen, mert amíg nem a nádor a királyi helytartó, bárminő formában történik a Personalis speciális joghatóságának védelme, az minden körülmények között az említett feltételezési viszonyt szüntetné meg, a centralizációt nyílt vereség érné, a királyi tekintély rovására menne. , Az 1608. évi országgyűlésnek első feltétele a nádor választása és a Personalis kinevezése. Még abban az évben Ulésházy István a nádor. A nádorral pedig, ha királyi helytartó is, az 1486:LXVIII. tcikk értelmében a Personalis feltételezési viszonyba nem hozható. Megvan a garancia ahhoz, hogy az állandóan elbírálandó ügyek, a Personalis speciális jogható-