Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 15. kötet (86. füzet) (Budapest, 1925)

1925 / 86. szám - A Kir[ályi] Ítélőtábla fejlődése. [Előadás] a Magyar Jogászegylet 1924. november hó 30-án tartott Közgyűlésén

1!* 1554-ben Nádasdy Tamást nádorrá választják. Míg előbb a két álláspont közül Várday kinevezésével a király győzött, úgy most Nádasdy nádorrá választásával a nemzet. Úgy jogilag, mint tényleg csak most van az 1526. előtti kuriális szervezet biztosítva. Elérkezett az ideje annak, hogy konkrétizálódjék, kinek joga történelmi alapon a tanács szervezése. A király csak egy kormánytanácsot nevez ki Nádasdy mellé, bírói tanácsáról azonban már az országgyűlés gondoskodik. Legalább két főpapnak, két bárónak a jelenlétét írja elő, ott lévén az országbíró és a kancellár. De ezt a bíróságot már fellebbezési bíróságnak nevezik. Egy szóval a lehető legsimábban a helytartó a hetes tanácsban a királynak a mohácsi vész előtt volt legfőbb bírói minőségének megfelelően van kezelve. Külön szerveztetik ugyanakkor a törvényszék tanácsa, amely újólag a Personalis vezetése alatt áll. Nádasdynak 1562-ben bekövetkezett halála után újból a főpap királyi helytartók sorozata következik 1608-ig. Mellettük vannak, amint láttuk a nádori helytartók. Ismét az a helyzet, ami Nádasdy előtt volt s amelyben jogilag a rendes bírák generális joghatóságának még csak viszonyított védelmére sem lehetett a mult tapasztalatai alapján gondolni. Egy mentség van csupán. Meg kell szüntetni a nyolcadokon kívül való törvénykezés lehetőségét. Ezzel a királyi helytartó a nyolcadokon speciális joghatóságával és azok között is elsősorban a rendes bíráktól hozzája áttett perekkel lévén de facto elfoglalva, tehát a legfőbb bírói funkcióra van szorítva. Ezt a lépést megvalósítja az 1567. évi országgyűlés s ugyanakkor és folytatólag 1608-ig a tanácsot a fellebbezéshez és törvényszékhez szervezi. A kuriális élet, már ezzel a két táblára, a hétszemélyes és királyi ítélőtáblára való tagozottságot kezdi mutatni. Láltuk, hogy a mohácsi vész után a királynak az országból való távolléte, s ezzel a bírói hatalom tényleges gyakorlatából való teljes kilépése, nemkülönben a kancellárnak már megelőzőleg hasonló magatartása lehetővé tette, hogy a kuriális joghatóság a maga teljességében a királyi helytartónál összpontosuljon. Előre bocsátottuk, hogy a nemzetnek ebből csak egyetlen kiútja van: Tisztázni keli a királyi helytartó bírói minőségét és biztosítani kell a mohácsi vész előtt volt kuriális 2*