Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 15. kötet (86. füzet) (Budapest, 1925)

1925 / 86. szám - A Kir[ályi] Ítélőtábla fejlődése. [Előadás] a Magyar Jogászegylet 1924. november hó 30-án tartott Közgyűlésén

16 hatóság fogalma áll, a királyi helytartó nem is volna helyettes, hanem csupán megbízott. Ez pedig kettős veszélyt rejtene magában: A király nem mond le az ő általános joghatóságáról s ennek gyakorlatára a királyi helytartó mellé további megbízottakat küld ki; a másik, némileg enyhébb veszély, hogy a királyi helytartó korlátolt joghatóságának megfelelően kell rendezni a rendes bírák joghatóságát. Mindkettő egyöntetűen lehetetlenné tenné a jogfolytonosság visszaállítását. El kell tehát tekinteni a mohácsi vész előtt volt tényleges állapottól, nevezetesen a király legfőbb fellebbviteli bírói minőségétől s a száraz jogi alapra kell helyezkedni. A kancellárok vezetése alatt való kuriális bíróságok szervezése királyi helyettesítés volt, amely egyúttal generális joghalóságot jelentett, az illető kancellár részére rendes bírói minőséget eredményezett. A királyi helytartók kinevezési okmányaiban a király az ő távollétében a helytartót az ő nevében és tekintélyével való igazságszolgáltatással bízza meg. Más szóval helyettesként van megbízva, ami a jogi helyzetnek megfelelően csak rendes bírói jelleget vonhatott maga után. Ez a jelleg pedig a nádor, országbíró és kancellár speciális joghatóságát képezett ügyekre nézve csak alternativitást foglalt magában. Csak akkor bíráskodhatik ezekben az ügyekben, ha a nádor, országbíró, kancellár hatalmukat nem gyakorolnák. Ilyen beállítás mellett a királyi helytartó működése abban a pillanatban törvénytelenné válik, amint más rendes bíró speciális ügyeihez nyúl. Az 1542. évi besztercebányai országgyűlés még csak ennek a felfogásnak ad kifejezést, mikor a helytartó mellett félreérthetetlenül beszél a rendes bírákról és azok joghatóságának sérthetetlenségéről. Egyelőre tehát az országbíró és kancellár mellett a nádor helyettesítésétől, nádori helytartótól, tovább eltekinteni nem lehet. Csak így lesz a régi kuriális szervezetben kialakult minden egyes speciális joghatóságnak képviselete. Az 1542. évi pozsonyi országgyűlés már konkrét formában nyilatkozik: «a királyi felség válasszon ezúttal az ország karainak és rendéinek szavazata útján ama perek számára, melyek a nádor előtt szoktak folyni, egy alkalmas bírót». Tiszteletreméltó előkelőséggel jut kifejezésre a nemzet