Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 15. kötet (86. füzet) (Budapest, 1925)

1925 / 86. szám - A Kir[ályi] Ítélőtábla fejlődése. [Előadás] a Magyar Jogászegylet 1924. november hó 30-án tartott Közgyűlésén

17 álláspontja a helytartó, illetve helytartótanács egyedül álló bíráskodásával szemben. A király nem zárkózik el, mert nem zárkózhatik el a nemzet kívánsága elől. Az 1542-ik év végén ott látjuk már az ország dignitásai között a nádori helytartót, Eevay Ferencet, aki egyébként az I. Ferdinándot királlyá választó országgyűlésen, mint nádori ítélőmester a leghatályosabban szólott fel. Es ezután, ha nincs nádor, a királyi helytartó mellett mindig ott van a nádori helytartó. 1554-ig Eévay Ferenc, 1562—1572--g Mérey Mihály, 1581-ig Czobor Imre és végül 1608-íg Istvánffy Miklós. Ezzel a régi kuriális bíróságok speciális joghatóságainak mindenike képviselve van. A nemzet talán a legkritikusabb feladaton túl van. Nem szabad azonban szem elől tévesztenünk, hogy az országgyűlés egyelőre nem is gondolt arra, hogy a régi kuriális szervezetet a maga egészében visszaállítsa. Ez a centralizációval politikai szembefordulás lett volna. Az udvar a bírói hatalomnak a királyi helytartó kezében való összpontosítását a törvényre való hivatkozással hozta, a régi szervezet visszaállítására vonatkozó minden nyílt törekvés az uralkodó házzal való bizalmatlanságot jelentett* volna. Ha tehát a centralizáció mellett az udvar törvényre hivatkozik, akkor viszont ott vannak más törvények, melyek a rendes bírák mindenikének bizonyos ügyek elintézésére a másikkal szemben elsőbbséget biztosítanak. Ott vannak nevezetesen a rendes bírák speciális joghatóságát megállapító törvények. Ha az udvar az 1486:LXVIII. tcikket végrehajtja, úgy akkor ezeknek a végrehajtásától sem tekinthet el, tehát mindenik joghatóság gyakorlatáról gondoskodnia kell. A nádori helytartó kinevezésével ez biztosítva van. Azonban vannak jelenségek, melyek az ily módon biztosított jogfolytonosságot is látszattá zsugorítják. Az országgyűlések ugyanis a mohácsi vész előtt állandó elbírálás alá tartozott ügyeket, nevezetesen a hatalmaskodásokat, a fellebbezett ügyeket, zálog, hitbér, leánynegyed, jegyajándék, kötelezési ügyeket ezúttal a királyi helytartó és a többi rendes bírák által mondják elintézendőknek. Ha egy ilyen tartalmú rendelkezés a mohácsi vész előtt történt volna, úgy az nem 2