Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 15. kötet (86. füzet) (Budapest, 1925)

1925 / 86. szám - A Kir[ályi] Ítélőtábla fejlődése. [Előadás] a Magyar Jogászegylet 1924. november hó 30-án tartott Közgyűlésén

15 •és Personalis között kontempláltatott. Ha az országgyűlés akkor a Personalist, jogilag a kancellár helyettesét, feltétel nélkül rendes bírónak minősíti, a tényleges helyzetnek megfelelően a jelenléti bíróság feltétel nélküli vezetőjeként deklarálja, akkor tulajdonképpen egy új bíróságot szervezett volna. Ez pedig a kancellár mellőzése mellett a király jogkörét sértette volna. A királyi helytartótanács működésével szemben a nemzetnek kettős feladata van : egyrészről tisztáznia kell a királyi helytartó bírói minőségét, másrészről biztosítania a régi kuriális szervek speciális joghatóságát. A mohácsi vész előtt az egyes kuríális szervek kialakulása határozottan mutatja, hogy a király mindig az ő személyes bíróságát helyezi előbb az országbíró, majd az udvari kancellár, végül a titkos kancellár vezetése alá. Minden új szervezés a király helyettesítését célozza. Az tehát, hogy Ferdinánd a maga helyettesítéserői gondoskodjék, tőle meg nem tagadható. Az első helytartók kinevezési okmányainak ez a része történelmi jogon alapul. A mohácsi vészt követő országgyűlések közvetve deklarálják is, hogy a királyi helytartó az igazságszolgáltatás terén a király helyettese. E mellett azonban nyílt kérdés marad, minő terjedelemben helyettese ? A királynak speciális joghatósága mellett generális joghatósága is volt s a kuriális bíróságok szervezésénél az új nagybíró egyúttal ezt a joghatóságot is megkapta. Igaz, hogy a király a mohácsi vész előtt már csak a legritkább esetben bíráskodott személyesen s akkor is csak a rendes bíráktól eléje vitt ügyekben s e mellett még speciális joghatóságát is valamelyik rendes bíró útján gyakorolta. A királyi joghatóság tehát a gyakorlatban kötelezettség nélkül csupán a legfőbb bírói minőséget jelentette. Az a történelmi jog tehát, melyet most Ferdinánd érvényesít, már nem olyan határozott, mint első pillanatra hinnők; elsőrangú kérdés ezért a nemzet szempontjából, minő terjedelemben helyettese a helytartó a királynak? A megoldás igen nehéz. Ha az előbbi tényleges helyzetnek megfelelően legfeljebb a király speciális joghatóságának terjedelmében, avagy még ennél is szűkebben legfőbb bírói minőségében ismerik el helyettesnek, akkor, míg a generális jog-