Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 13. kötet (78-81. füzet) (Budapest, 1917)

1917 / 78. szám - Két közgyűlési beszéd. Nagy Ferenc elnöki beszédei a Magyar Jogászegylet 1915. évi december hó 12. napján tartott XXXVI. és 1916. évi december hó 3. napján tartott XXXVII. rendes közgyűlésén

s :semmiesetre nem állt ellentétben a jog és igazság eszméjével, sőt épen ennek megvalósítását célozta. De vájjon ugyanezt mondhatjuk-e arról a háborúról, melyet Oroszország üz*-nt meg nekünk? Milyen jognál fogva avatkozott ez a telhetetlen zsarnoki hatalom a köztünk és Szerbia közt kitört konfliktusba? S minő igazságérzet vezette őt abban, hogy a gyilkosok megbüntetését megakadályozza? Minő jogalapra hivatkozhatik Anglia a velünk szövetséges Németországgal szemben, amely oly fényes tanúságát adta szerződési kötelességérzetének s dacára a három oldalról fenyegető végveszélynek, oly impozáns módon mellénk állt? S lehet-e más szót, mint a megvetést alkalmazni arra a nemcsak a jognak, de tisztességnek és becsületnek legelemibb fogalmaiba ütköző eljárásra, mellyel Olaszország a több mint harminc évi s még több évre szóló s lejárata előtt felbonthatlan szövetséges viszonyt felbontotta s bennünket •orgyilkos módjára hátba támadott? Ám ha eltekintünk attól a kérdéstől, milyen szerepet játszott a jog és igazság ennek a világháborúnak felidézésében, s még kevésbbé foglalkozunk azzal a meddő kérdéssel, hogy ki okozta azt? szomorúsággal állapíthatjuk meg a jognak, a szerződési kötelességeknek, sőt még a jog fölött álló erkölcsnek és emberiességnek is a megtagadását, ha azt nézzük, hogyan és minő eszközökkel vívják ezt a minden előző háború méreteit és borzalmait messze túlhaladó óriási tusát? Nemzetközi egyezmény tiltja az olyan lövegek használatát, melyek az emberi testben könnyen szétmennek vagy ellapulnak s ezáltal nehezen gyógyítható és szükségtelen bajokat okozó sebeket ejtenek. Nemzetközi egyezmény van olyan lövedékek alkalmazásának tilalmáról, melyeknek egyedüli célja fojtó vagy mérges gázok terjesztése. Közismeretes, hogy a genfi egyezmény szerint nem szabad a sebesült vagy beteg katonák részére felállított intézményeket, az azok szolgálatában álló egyéneket és az alkalmazott eszközöket megsemmisíteni vagy megtámadni, sőt egyenesen védelemben részesítendők, ami különösen a tengeri háborúra nézve van szerződésileg kikötve (1907. évi 10. hágai egyezmény). A negyedik hágai egyezmény a szárazföldi háború törvényeiről egész sorozatát tartalmazza azoknak a szabályoknak, melyek •a háború embertelenségeinek korlátozását vagy megszüntes