Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 14. kötet (82-85. füzet) (Budapest, 1917-1918)

1918 / 84. szám

44 ban volt része. Főképen a Bulletin de la Société de legislation comparée (1886, januári füzet) hasábján megjelent elismerő bírálattól felbátorítva Baumgarten Izidor ezt a munkáját a német judikaturának erősebb méltatásával, de — sajnos — a magyar jogtörténeti és törvénykezési ismertetésnek teljes mellőzésével 1888-ban német fordításban is közreadta. Azóta a német tankönyvekben éppen úgy, mint a monografikus irodalomban az elsőrendű forrásmunkák között mind a mai napig állandóan és sűrűen első helyea Baumgarten «Die Lehre vom Versuche der Verbrécher» is szerepel. Binding még legújabb keletű, a legnagyobb élő dogmatikus változatlan szellemi frisseségéről és töretlen harcrakészségéről tanúskodó vitairatában is («Der umgekehrte Irrthum», Gerichtssaal, LXXXV. kötet, 3—5. füzet, 1917.), «ein verdienstliches Werk»-nek mondja. Tekiníélyszerűbb méltatás magyar büntetőjogi írót aligha ért. A legnehezebb és elméletileg legbonyolultabb dogmatikus kérdések boncolására való hajlandóságot, de egyúttal arra, való hivatottságát tanúsította Baumgarten Izidor, amikor 1885 december 21-én «A bűnhalmazaU címen megtartott egyetemi magántanári próbaelőadásának tárgyát oly térről választotta, melyről Csemegi Károly jellemzően konstatálta volt, hogy valahányszor a jogász a halmazat dúlt területére lép, úgy érzi magát, mint a földrengés által megrázott és fölhányt tér szakadásai között. Tanulmányára az a bizonytalanság és ingadozás indította, mely amint a német irodalomban és joggyakorlatban az ottani Btk. 73. §-ának, úgy Magyarországon a német minta szerint szövegezett 95. §, a még Csemegi által ú. n. eszményi bűnhalmazat értelmezése és való jelentménye tekintetében kivált a Btk. hatályosságának első éveiben uralkodott. Anélkül, hogy a helyzet ebben a vonatkozásban akár mai nap is itt éppen úgy, mint ott, elméletileg tisztázottnak, a judikaturában végleg eldöntöttnek mondható lenne. És Baumgarten ismét a vezető német dogmatikusok, mint Haelschner, G?yer, Mer kel, főképpen Binding nyomdokain haladva kimutatni igyekszik, hogy a jogbizonytalanság megszüntetésének egyetlen módja a Btk. 95. §-ának lomtárba helyezésével az ideális, és a reális halmazat között való megkülönböztetésnek, mint indok és rendeltetés nélkül valónak elejtése. Oly gondolat, mely a legújabb magyar