Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 14. kötet (82-85. füzet) (Budapest, 1917-1918)

1917 / 82. szám - A szállítási szerződésekre vonatkozó jogszabályok a háborús tapasztalatok alapján. [Előadás] a Magyar Jogászegylet 1917. évi március hó 3. napján tartott teljes-ülésén. Nagy Ferenc elnöki záróbeszédével

24 lános és helyes jogelv érvényesüljön. Mesterséges konstrukció, hogy szerződésszegés következményei úgy ítéltessenek meg, mint más jogellenes cselekmények következményei, mindkét tételt, melynek helyességét vitatom, ismeri a Polg. Tvkv. Jav. is, csakhogy a szerződésszegést nem azonosítja teljesen a jogellenes cselekményekkel. Mindkét módosítás, t. uraim, melyet ajánlottamba K. T. intézkedésével szemben a magánjog általánosabb elveinek alkalmazását jelenti. Mondottam, a szerződésszegésnek normális következménye a pénzbeli kártérítés legyen és csak ha sérelem pénzzel nem orvosolható, lehet helye a teljesítésnek, ami tulajdonképen a természetbeni helyreállításnak felel meg. A Javaslat 884. §-a a jogellenes cselekmények következményéről beszél és megállapítja, hogy a kártérítést rendszerint pénzben kell szolgáltatni, a bíróság az eset körülményeihez képest elrendelheti, hogy a kötelezett az előbbi állapotot helyreállítsa. Mondtam, hogy a kártérítésképen csak kivételképen ítélhető meg a rendkívüli kár megtérítése és a Javaslat 882. §-a jövendőbeli jogunkat ilykép állapítja meg. Olvasva azokat az ítéleteket, melyekkel a bíróság a K. T. intézkedései ellenére az általános magánjogi szabályok uralmát megvalósít ott nak látni vélem, hogy az érzelmek győztek a. szigorú logika szaván. A bíróságok érezték, hogy a jogszabályok szigorú megvalósítására a méltányosságot, szóval érzésüket sérti és érzésük kedvéért eltértek a jogszabályoktól. Mindazokban az ítéletekben ugyanis, melyek a gazdasági lehetetlenséget megállapítják, a bíróságok igyekeznek ugyan az egyensúlyt a méltányosság következménye és a jogszabályok világa között megállapítani, de teljesen ez sohasem sikerül, az összeütközés pontja mindig a kártérítés kérdése volt. A méltányosság követelte, hogy alperes a szállítás alól szabaduljon, a méltányosság követelte, hogy alperes ne legyen köteles az egész rendes és rendkívüli kárt megtéríteni, de a méltányosság követeli egyben azt is, hogy az egész kárnak viselése felperesnek terhére ne essék. A jogszabályok evvel szemben, melyek a lehetetlenségről intézkednek, megállapítják, hogy a lehetetlenné válás alperest teljesen mentesíti és alperes legfeljebb azt tartozik kiadni, 24