Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 12. kötet (74-77. füzet) (Budapest, 1915)

1915 / 74. szám - Szülők és gyermekek. A polgári törvénykönyv törvényjavaslatának 162-212. §-ai. [Felolvasva] a Magyar Jogászegylet magánjogi bizottságának 1914. évi március hó 14-én tartott ülésén

4 magára egyforma mértékben az irodalom és közvélemény figyelmét. Míg a házasságon kívül született gyermekek sorsával számos bírálat és vélemény foglalkozott — és pedig indokoltan, mert ezen a téren áll jelenlegi jogrendünk legtávolabb nemcsak a jövő társadalom eszményeitől, hanem azoktól is, melyek fennálló társadalmi viszonyaink között megvalósíthatók, addig a házasságban született vagy a javaslat terminológiája szerint «törvényes» gyermekek jogi helyzetének szabályozása sokkal kevesebb érdeklődéssel találkozott, pedig nem kell bővebben igazolnom, hogy a törvényes származás magában véve a gyermeknek még elegendő oltalmat nem nyújt. A gyermek védelme, melyet korunk a társadalmi és állami feladatok egyik legfontosabbikának ismert fel, nem a hatósági és egyesületi gondoskodásban, hanem a családban kezdődik. Hatósági beavatkozás és emberbaráti tevékenység a társadalom jelenlegi szervezkedésének keretében csak azt pótolhatják, amit a gyermeknek a szülői ház nem nyújt. A kérdés jogi szabályozásának tehát elsősorban arra kell irányulnia, hogy a gyermek a szülői gondoskodás keretében találja meg mindazt, ami fenntartását és fejlődését biztosítja. A családjogi viszonyok szabályozása a legnehezebb törvényhozói feladatok közé tartozik. Sehol sem oly nagy az agyonszabályozás veszélye, mint ezen a téren, ahol különböző, de egyaránt önálló létre és fejlődésre jogosult egyéniségek szűk határok között állandó együttélésre vannak utalva és ahol eltévesztett külső beavatkozás felette könnyen megbonthatja az egyetértés és együttérzés összhangját. De viszont szabályozatlanul sem lehet hagyni a társadalmi életnek ezt a nagy jogviszony csoportját és nem lehet teljesen kizárni az államhatalom beavatkozását a családi szentély dolgaiba, amidőn az bármely oknál fogva megszűnik szentélynek lenni. Ha a szülők szeretetébe vetett bizalomból indulunk is ki, nem engedhetjük meg, hogy az vak bizalommá fajuljon és akkor is áthághatlan falat állítson minden hatósági gondoskodással szemben, amidőn a szülők már eljárásukkal és mulasztásaikkal rászolgáltak arra, hogy az előlegezett bizalmat tőlük megvonjuk. Az alapelvet, mely szerint a szülő a társadalom bizalmának letéteményese, nem ingathatják meg a kivételek, sőt megerősítik, ha a társa4