Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 12. kötet (74-77. füzet) (Budapest, 1915)

1915 / 74. szám - Szülők és gyermekek. A polgári törvénykönyv törvényjavaslatának 162-212. §-ai. [Felolvasva] a Magyar Jogászegylet magánjogi bizottságának 1914. évi március hó 14-én tartott ülésén

fogadtatnék el, legalább a most említett esetre nézve kellene a javaslatnál hathatósabb védelemről gondoskodni, mely abban állhatna, hogy az atya a kiskorú gyermeket az anya gondozása alól csakis a gyámhatóság engedélyével és csakis akkor vonhatja el, ha ezt a gyermek fontos érdeke teszi szükségessé. Elejteném tehát a korhatárt, mely egyénenkint változik aszerint, hogy a kiskorú mennyiben szorul még gondozásra, — az életfenntartásáról maga gondoskodó kiskorúnál az egész kérdés elesik — és feltétlenül megkívánnám a gyámhatóság hozzájárulását, ha az anya önként nem egyezik abba, hogy az atya gyermekétől elválassza. Míg a szülők életközösségének tartama alatt a gyermek javára összhangban való együttműködés a szabály és a törvény beavatkozására csak a kivételes esetekre való tekintettel van szükség, addig a házassági életközösség megszakadása rendszerint az ellentétes érdekek oly összeütközését idézi elő, melynek gyors és biztos elhárítása a törvény részletes szabályozását kívánja meg. Ép ezért a javaslat helyesen igyekszik betölteni mindazon hézagokat, melyeket a házassági törvény idevágó rendelkezései fennhagytak. Magukat ezen rendelkezéseket, melyek a házasásg felbontására (H. T. 95. §) és — ezzel a javaslat 169. §-át még ki kell egészíteni — az ágy- és asztaltól való elválás (H. T. 105. §) eseteire vonatkoznak, a javaslat a külön törvényre való hivatkozással átveszi és egyszersmind kiterjeszti azokat arra az esetre is, midőn a házasság érvénytelenné nyilváníttatott, olyannak tekintvén azt a szülőt, aki az érvénytelenség okát a házasság megkötésekor ismerte, mintha házassági bontó perben vétkesnek nyilvánították volna, kivéve a házasságnak kényszer okából való érvénytelensége esetén a kényszerített házastársat. Úgy ezekben az esetekben, mint abban az esetben, ha az egyik szülő a másik holttányilvánítása folytán új házasságra lépett, a gyámhatóság lesz hivatva a gyermekek elhelyezéséről intézkedni, mert ezeket az eseteket a H. T. a bíróság hatáskörébe nem utalta. Szintúgy a gyámhatóság határoz a tekintetben, hogy a gyermeknek melyik szülő viselje gondját, akkor is, ha a szülők között a házassági életközösség tényleg megszakadt és erre a kérdésre nézve közöttük nincs megegyezés. Ily esetben a