Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 12. kötet (74-77. füzet) (Budapest, 1915)

1915 / 74. szám - Szülők és gyermekek. A polgári törvénykönyv törvényjavaslatának 162-212. §-ai. [Felolvasva] a Magyar Jogászegylet magánjogi bizottságának 1914. évi március hó 14-én tartott ülésén

18 és akinek lelkéhez legkésőbb férkőznek a saját gyermekkori környezetébe beszívott elvekkel ellenkező új eszmék. Lehet, bogy az anyának a szülői jog terén való teljes egyenjogúsága épen azon haladó irányzatot gyöngítené, melynek szelleme a gyermek nevelésének és oktatásának átalakítására irányuló újabb szociálpedagógiai mozgalmakat eltölti. De ennek a tekintetnek is meg kell hátrálnia akkor, amidőn arról van szó, hogy a társadalom a nővel szemben lerójja évezredes tartozását és. az anyának megadja az őt megillető szülői jog teljességét. De a gyermek érdekének is jobban megfelel, ha az apa esetleges önkényét az anya ellensúlyozhatja. Ebből semmiféle baj nem származhatik, mert a meg nem egyezésnek csak az lenne a következménye, hogy az egyik szülőnek oly elhatározása vagy terve, melyhez a másik nem járul hozzá, végrehajtatlan marad és fennmarad az addigi állapot. Igazán fontos kérdésekben pedig mindegyik szülő a gyámhatóság tanácsát vagy döntését veheti igénybe. Méltán tekinti a javaslat a legfontosabb kérdések egyikének a serdületlen gyermeknek az anya gondozása alatt való maradását vagy abból való elvonását és érezvén azt, hogy vannak kérdések, melyekben nem szabad korlátok nélkül hagyni az apai döntést és hogy ilyen ez a kérdés is, kimondja, hogy az atya a hét évnél nem idősebb gyermekét az anya gondozása alól nem vonhatja el, de mindjárt hozzáteszi a kivétel alól való kivételt is, hacsak a gyermek fontos érdeke szükségessé nem teszi. Az anya és gyermeke közötti viszonyban nem lehet életbevágóbb lépést képzelni, mint együttélésüknek, az anyai gondozásnak megszüntetését és amint látjuk, még ezt is a javaslat feltétlenül az apa hatalomkörébe utalja, még pedig korlátlanul a hét évnél idősebb kiskorúra nézve, a hét évnél nem idősebbre nézve pedig csak a «fontos indok» gyönge korlátjához kötve, mely indok fennforgását megint csak az apa döntő szava állapítaná meg. Az anya és gyermeke közötti jogviszonyt ennyire védelem nélkül hagyni és az apa esetleges önkényének kiszolgáltatni nem szabad. A gyökeres megoldás vagyis a két szülő teljes egyenjoguvá tétele ebben az esetben is oltalmat nyújtana az anya és gyermek együttes érdekének. Ha azonban ez nem 18