Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 12. kötet (74-77. füzet) (Budapest, 1915)

1915 / 74. szám - Szülők és gyermekek. A polgári törvénykönyv törvényjavaslatának 162-212. §-ai. [Felolvasva] a Magyar Jogászegylet magánjogi bizottságának 1914. évi március hó 14-én tartott ülésén

16 ily állandó munka- vagy szolgálati viszony is végzetessé válhatik a kiskorú testi vagy erkölcsi épségére és fejlődésére nézve. A rendelkezés továbbá szinte kinálkozik a kijátszásra azzal, hogy a szerződés gyámhatósági jóváhagyás nélkül köthető egy év tartamára és azután ismét jóváhagyás nélkül annyiszor, amennyiszer egy-egy év tartamára meghosszabbítható. A helyes megoldás csak az lehet, ha minden tanonc-, munka- vagy szolgálatiszerződés kötése vagy meghosszabbításának érvénye a gyámhatóság jóváhagyására szorul, akár az apa, akár az anya, akár a gyám jár el a kiskorú képviseletében. E mellett azonban, ha nem is a polgári törvénykönyvben, mely csupán az anyagi magánjogi szabályt van hivatva lefektetni, de az ezen alapkövön tovább építő külön törvény keretében megalkotandó gyámsági eljárásban gondoskodni kell alkalmas eszközökről arra, hogy az állam vagy törvényhatóság a maga közigazgatási hatóságai útján necsak a neki bemutatott szerződések tartalmát, hanem a tényleges munkát és szolgálatot is megfelelő módon a kiskorú érdekében ellenőrizhesse és így annak ne csak papirvédelmet, de igazi életoltalmat nyújtson. Tisztában vagyok azzal, hogy ennek a feladatnak lelkiismeretes teljesítése az arra hivatott hatósági közegekre nagy munkaterhét fog róni,, de nem habozom kijelenteni, hogy ebben látnám az állami gyermekvédelem ideális művének betetőzését. E meggyőződésben megerősítenek Melly Béla, a székesfővárosi árvaszék élén Sipőcz László méltó utódának szavai; «Az árvaszék nem teljesítette hivatását, hacsak azokat a kötelességeit végzi el, amelyek a hozzá kerülő esetek folytán válnak szükségesekké.* A gyermekvédelmi hivatását az árvaszéknek azokkal a szülőkkel szemben is teljesítenie kell, kik gyermekeiket rossz útra terelik, vagy arra jutni engedik, mert az ilyen gyermekek csak olyan árvák, mint azok, kiknek nincsenek szüleik. A gyámhatóságnak ezt a nagy feladatát teljesíteni lehetetlen, ha pusztán a már megtörtént baj orvoslására vagy jobban mondva ennek megkísérlésére szorítkozik, mert hisz a legtöbb esetben a segítség már elkésett. A fiatalkorúak védelme és javítása, mely a büntetőjogi törvényhozás újabb és legújabb alkotásaiban oly szépen kiépült, egymagában csonka, ha a gyámhatóságnak a prevenció 16