Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 11. kötet (69-73. füzet) (Budapest, 1915)

1915 / 69-71. szám - Törvényes öröklés. [Bíráló vélemények a polgári törvénykönyv törvényjavaslatáról. 5. füzet. Örökjogi rész.]

1r, ahol az újonnan szerzett vagyon gyakori dolog, a végrendeleti öröklés mindennapi lesz; a szerző emberek nagyrésze ugyanis még halála után is bizonyos hatalmat és befolyást akar gyakorolni arra a vagyonra, amelyért egész életén át fáradott. 0 szerezte, ő akar még halálában is rendelkezni felőle. Őstermelő népnél ép megfordítva áll a dolog; a mezőgazdaság alaptermészetéből folyik, hogy túlnyomó az öröklött vagyon. Öröklött vagyonnal szemben pedig az egyéni akarat mindig bizonyos morális korlátok által van többékevésbé megszorítva, mert öröklött vagyonnal szemben nemcsak egyéni akaratunknak, hanem azok intencióinak is figyelembe kell jönni, akitől az a vagyon mireánk szállott. Mi, magyarok, feltétlenül az utóbbi kategóriába tartozunk. Népünknek háromnegyedrésze őstermelő, a földművelő nép közt a szerzett vagyon az öröklöttel szemben még elenyésző csekély, s ha hozzá figyelembe vesszük, hogy az ország összlakóinak körülbelül 40%-a analfabéta, érthető, hogy egész vidékek vannak hazánkban, ahol a köznépnél a végrendelkezés szinte ismeretlen fogalom. Az ő földecskéjük és házuk haláluk után úgy száll a törvényes rend szerint ivadékaikra, mint ahogyan ő reájuk is szállt apáikról. Nálunk tehát sokkal nagyobb fontossága van a törvényes öröklésnek, mint a nyugateurópai államokban. Különben a nemzeti géniusz is sokkal őszintébben nyilatkozik meg a törvényes öröklésben, mint a végrendeletiben. A népek gyermekkorában a végrendelkezés még ismeretlen valami, a földi javak átszállását egyik generációról a másikra csak a szokásjog törvényei, nem pedig az egyéni akarat szabályozták. Ezek a szokásjogi törvények pedig a leghívebben fejezik ki a nép szellemét, gazdasági és társadalmi szükségleteit, hiszen azok emezeknek lassú, de annál mélyebb hatása alatt keletkeztek. Most, hogy az új polgári törvénykönyvben pótolni akarjuk ötven esztendő mulasztását: végre-valahára egy megállapodott, törvényes rendet teremteni ahelyett a régi helyett, 15