Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 11. kötet (69-73. füzet) (Budapest, 1915)

1915 / 69-71. szám - Törvényes öröklés. [Bíráló vélemények a polgári törvénykönyv törvényjavaslatáról. 5. füzet. Örökjogi rész.]

Ki amelyet az 1848-iki események elsöpörtek, indokolt kíváncsisággal olvastuk annak a törvényes öröklésről írt szakaszait, vájjon voltak-e annak tervezői tekintettel egyrészt a nemzed géniusz által kilencszáz éven át leszűrt és megállapított alapelvekre, másrészt a földbirtok speciális alaptermészetére. A javaslat első szövege ellen mindkét kérdés tekintetében nagyon alapos aggályaink voltak, őszinte örömmel állapíthatjuk meg azonban azt, hogy a második szöveg úgy a régi magyar öröklési jog híveinek, mint az ország földművelő népének kívánságait sok tekintetben figyelembe vette. Lássuk ezen szempontok alapján a javaslat részleteit: I. Törvényes öröklés általában és a nem ági vagyonban. A tervezet második szövege szerint elsősorban örökösök az örökhagyó ivadékai (15—30), ha ivadék nincsen, örökös a házastárs (15—32), ennek híjján örökösök a szülők, továbbá nagyszülők, szépszülők, dédszülők és végre az ősszülők, illetve ezek leszármazói (15—34). Az első szöveg szerint az államkincstár öröklési joga már szépszülői ivadék nemlétében bekövetkezett, most ez még két generációval kitolatott. Elismerem, hogy az új szöveg ezzel lényegesen enyhítette az első hibáját, sőt szinte a minimumra szállította azt le, de kénytelen vagyok mégis egy elvi kifogást hangoztatni ellene. Ugyanis a magyar jogban a rokonok közötti törvényes öröklési kapcsolatnak bizonyos ponton való megszakítása teljesen ismeretlen dolog; az Országbírói Értekezlet határozmányainak 18. cikke is, mely a mai jog alapja, azt mondja ki, hogy: a szent korona öröklése minden vagyonra különbség nélkül ott terjed ki, hol sem törvényes, sem végrendeleti örökösök nem léteznek. Mai jogunk szerint tehát addig, míg az örökhagyó bármily távoli rokonai közül is valaki él, addig a kincstár nem teheti kezét az örökségre. Még soha nem hallottuk, hogy ez a rendszer be nem vált volna, soha egy tiltakozó szó nem merült föl ellene és teljesen meg is felel a földművelő magyar nép erős, családias gondolkozásának. Altalános, elvi jelentőségű reformot ifi