Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 11. kötet (69-73. füzet) (Budapest, 1915)

1915 / 69-71. szám - Törvényes öröklés. [Bíráló vélemények a polgári törvénykönyv törvényjavaslatáról. 5. füzet. Örökjogi rész.]

14 Ugyanezt a részt az első szöveg megjelenése alkalmából az 0. M. G. E.-ben referáltam és most, hogy a második szöveget a Jogászegyletben tárgyalom, előre kell bocsátanom azt, hogy ugyanazon változatlan jogi, közgazdasági és szociális elveim és meggyőződésem alapján birálom a javaslatot e percben is, mint azt az első szöveggel tettem. Talán kissé szokatlanul hangzik itt a «Jogászegyletben)) az agrárius nézőpont hangsúlyozása, de azt hiszem nem felesleges mégsem. Végre is hazánk ma még őstermelő ország és kontinentális fekvésénél fogva még sokáig az is marad. A római és napóleoni jogból sarjadzott kódexek elsősorban merkantil jogok, tehát nem lehet ezek tételeit változatlan merevséggel egy földmívelő államban meghonosítani, mert ez esetben a törvényes jogrend ellentétbe kerülne a lakosság túlnyomó többségének érdekeivel ós a létező közgazdasági és szociális viszonyokkal. Ugyebár pedig ezen szempontokat a modern jogoknak elsősorban kell figyelembe vennie ? Különösen áll ez a törvényes öröklésre. Ugyanis valamely nép műveltségi foka, gazdasági éle le valamint szociális tagozódása közt egyrészről, jogrendszere, különösen pedig örökjoga között másrészről a jogtörténelem mindig kimutat logikus összefüggést és szerves kapcsolatot, így az iparos, kereskedő és az előhaladottabb kultúrájú népeknél az örökjogot mindig a végrendeleti öröklés, őstermelő vagy alacsonyabb kultúrájú népnél azonban inkább a törvényi (végrendelet nélküli) öröklés dominálja. Ez természetes is. A végrendelkezéshez már bizonyos magasabb kuliura, az előrelátásnak s az egyén öntudatos, a viszonyokat irányítani képes akaraterejének magasabb foka szükséges; műveletlenebb ember nem is igen akarja, de nem is igen képes arra, hogy akaraterejével még akkor is irányítsa környezetének sorsát, amikor ő már nem lesz az élők között. Még jobban befolyásolja az örökösödés kérdését a nép gazdasági élete. Iparos- és kereskedőállamokban, ahol nagy a forgótőke, 14