Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 10. kötet (63-68. füzet) (Budapest, 1914)

1914 / 63-66. szám - Vétel. Általános szabályok. [Bíráló vélemények a polgári törvénykönyv törvényjavaslatáról. 4. füzet. Kötelmi jog. 2. rész.]

29 E rendelkezés noha a német törvény 150. §-ával majdnem megegyező — némileg homályos. Első sorban ellenmondás van a felhívó és felhívott szakaszok rendelkezései között. Míg az 1121. §. ^szükségessé válU költekezésekről szól, tehát az objektív szükséget állítja fel követelményül, addig a felhívott 1372. §. szerint elég, ha az, aki költekezett, a tett költségeket a fennforgó körülményekhez képest szükségesnek tarthatta; a szükség mértéke tebát a költekező subjektiv mérlegelése, mely nem fedi az objektív szükséget; lehet tehát, hogy valami nem volt objektíve szükséges, de az eladó azt a fennforgó körülményekhez képest szükségesnek tarthatta. Másrészt nem tűnik ki a T.-ből, hogy mit ért «mds» költekezések alatt; ezek bizonyára a nem szükséges költekezések (Dernburg, II. k. 37. 1.), tehát esetleg a basznos, a kényelmi és fényűzési költekezések. E «más» költségekre nézve a megbízás nélküli ügyvitel szabályait kell alkalmazni. E szabályok is egyrészükben összeesnek a megbízás szabályaival. T. i. ha helyén volt a beavatkozás, vagy ha az ügy ura az ügyvitel elvállalását jóváhagyta (1386. §.): az ügyvivő az ügy ellátására fordított költségei megtérítését az ügy urától, megbízottként követelheti; vagyis követelheti azokat a költségeit, melyeket a fennforgó körülményekhez képest szükségesnek tarthatott. Ezek tebát nyilvánvalóan nem esnek a «más költekezés^ fogalma alá. Csak az 1387. §-át lehetne tehát alkalmazni, mely az 1386. §-ban meghatározott előfeltételek hiányában, vagyis, ha nem volt helyén a beavatkozás és az ügy ura az ügyvitel elvállalását nem hagyta jóvá, «az ügyvivő csak az alaptalan gazdagodás szabályai szerint követelheti az ügy urától az ügy ellátására fordított költségei megtérítését.)) E harmadik hivatkozás szerint, aki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, az köteles ezt az előnyt a másiknak visszatéríteni (1502. §.), és pedig az eredeti vagyoni előnyön felül az időközben szedett hasznokat is (1510. §.). E szakasz tehát részben nem elég, részben a sok hivatkozás miatt zavarokra ad okot, miért is egyszerűbb és vilá29