Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 10. kötet (63-68. füzet) (Budapest, 1914)

1914 / 63-66. szám - Vétel. Általános szabályok. [Bíráló vélemények a polgári törvénykönyv törvényjavaslatáról. 4. füzet. Kötelmi jog. 2. rész.]

30 gosabb szövegezést tartanék szükségesnek. Feleslegesnek tartom a megbízásra és megbízás nélküli ügyvitelre való hivatkozást, hanem a megtérítési jog tartalmát írnám körül. 1. bek. «Ha az eladó oly időben, amikor a kárveszély már a vevőre szállt át, a vevőnek még át nem adott dologi a a kárveszély átszállása után költekezett, e költség megtérítését a vevőtől akkor követelheti, ha <izl a fennforgó körülményekhez Léped a kárveszély átszállása iihhi szükségesnek tarthatta. 2. bek. Más költekezés megtérítését annyiban kövelelheti, amennyiben a vevő azzal jogalap nélkül jutott vagyoni előnyhöz, vagy a költekezést jóváhagyta. 1122. f. E szakasz az 1117 — 1121. §-ok megfelelő alkalmazását rendeli a dolog birtokára jogosító jog eladása esetére. Vételár. 1123. §. A vételárt pénzben kell megállapítani; nem kizárólag készpénzben, mert a vételár kiegyenlítése nemcsak készpénzben, hanem más módon is történhetik. Eltér a K. T. 338. §-ától, mert eszerint a pénz mellett kikötött egyéb szolgáltatások értékének a pénzzel egyenlő volta is megfosztja az ügyletet vételi jellegétől, addig a T. ezt csak arra az esetre állapítja meg, ha a másnemű szolgáltatások értéke a pénzbeli szolgáltatást meghaladja. E rendelkezésnek lényegileg csak az elővásárlási jog szempontjából van jelentősége (1184. §.) és ebből a szempontból is helyes, ha a vétel fogalma minél szélesebb körre terjesztetik ki. A felén túli sérelem intézményét a T. sem vette fel. Az Indokolás (46. 1.) szerint erre nincs szükség, az 1. T. «957. §-ának szabálya sokkal hatályosabban védi meg azt, akinek tapasztalatlanságával, könnyelműségével vagy szorult helyzetével a másik fél a szerződés megkötésekor visszaélt, mint amily védelmet ama megtámadási jog nyújthatna neki.» A II. T. azonban az I. T. 957. §-át elhagyta. (Előszó XIV. 1.) és az uzsorás üzletek szabályozását külön törvényre hagyta fenn. Nézetem szerint a T.-ben mindenesetre hézag van e §. elhagyásával, miért is addig is, míg az egységes uzsoratörvény meghozatik, az I. T. 957. §-a fentartandó volna. Magától ao