Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 10. kötet (63-68. füzet) (Budapest, 1914)

1914 / 63-66. szám - Vétel. Általános szabályok. [Bíráló vélemények a polgári törvénykönyv törvényjavaslatáról. 4. füzet. Kötelmi jog. 2. rész.]

18 általános, inkább egyes kivételes, egyéni könnyelműségre visszavezethető esetekben fordul elő. A nemzetiségi vidékeken, az értelmiség alacsonyabb foka, a nyelvismeret hiánya, a nagyobb szegénység sokkal jelentősebbé teszi a könnyelmű elidegenítés elleni védekezést. De a biróságok előtt folyó perek ezrei tanúsítják, hogy az irás nem óv eléggé a könnyelmű szerződéskötés és különösen a könnyelmű aláírások káros következményeitől. Különös nagy veszélyt rejt magában a blanketta aláírás, mely semmi biztosítékot nem nyújt arra, hogy az aláíró tudja is, mit írt alá. Fokozottabb lehet a veszély ott, hol egyes spekulánsok, valamely kedvező konjunktúrát előre tudva, egész vidékek apró birtokosaitól potom áron összevásárolják ezek előtt értéktelennek látszó, a valóságban azonban értékes földjeiket, vagy erdőkihdsználás végett összevásárolják a szegény, műveletlen parasztok havasait és erdeit, amikor aztán az egyes károsodásával komoly nemzetgazdasági károsodás is jár. Ez esetekben az eladó elé terjesztett blanketta aláírása nem sokat ér és a nagyobb szellemi fölénynyel bíró vevő vagy ügynökének rábeszélésével szemben nem sok védelmet nyújt. Ezért ha valóban garanciát akarunk felállítani az okirati kényszerrel: úgy ezt sokkal jobban megtaláljuk a közokirati formában. Az I. T. főelőadmánya az ügyletkötés drágasága, a közjegyzői székhelyek távolsága miatt épen a szegényebb parasztosztály érdekében mellőzi a közokirati kényszert, egyiíttal attól tartván, hogy az érvényes okiratok felvételének elmulasztása a telekkönyvi állapotok összezavarására fog vezetni. Nem a polgári törvénykönyv, hanem egyéb törvények feladata lenne a közokiratok felvételére jogosult személyek körét oly módon bővíteni, hogy azok a közönségnek jobban hozzáférhetők legyenek, pl. ha az ügyvédek is felruháztatnának ingatlan vételi ügyletek közokiratba foglalásának jogáAal; az ügyletkötés drágaságán pedig mérsékelt díjszabással lehetne segíteni. A paraszt birtokos a vételi szerződést úgysem írja maga, rendszerint úgyis közjegyzőhöz, ilyennek hiányában a községi jegyzőhöz fordul, ami eddig is pénzbe 18