Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 10. kötet (63-68. füzet) (Budapest, 1914)

1914 / 63-66. szám - Vétel. Általános szabályok. [Bíráló vélemények a polgári törvénykönyv törvényjavaslatáról. 4. füzet. Kötelmi jog. 2. rész.]

15 nak tekintendő akkor is, ba nincs ugyan számszerűen meghatározva, de a szerződés határozmányai alapján meghatározható. Maga a T. erre nézve a következő támpontokat nyújtja: Az 1124. §. szerint, ha vételárként a piaci vagy tőzsdei ár van kikötve, kétség esetén a középárt kell érteni; ha a vételár súly szerint van meghatározva, kétség esetén a tiszta súlyt kell érteni. Nyilvánvaló, hogy ezeket az értelmezési szabályokat csak ott lehet alkalmazni, a hol a vételár piaci vagy tőzsdei árban van kikötve, vag}r súlyszerinti egységárban van megállapítva, de nem ott, ahol a megállapítás egyáltalában hiányzik. Az általános szabályok sem nyújtanak kellő alapot e kérdés megoldására. A 754. §-a értelmében akkor, ha a szolgáltatás meghatározása a szerződő felek egyikét illeti; a 75G. §. szerint pedig akkor, ha a szolgáltatás meghatározása harmadik személyt illet: a szolgáltatást a méltányosság szerint kell meghatározni. A 755. §. szerint a megígért viszonszolgáltatás terjedelmét kétség esetén az a fél határozhatja meg, akinek a viszonszolgáltatás jár. Ha tehát a vételár nincsen a szerződésben meghatározva, a T. szerint kutatni kell, nincs-e annak megállapítása az egyik félre, vagy harmadik személyre bízva. Ha kétség merül fel, hogy ki állapítja meg a szolgáltatást, az eladó határozhatja meg a vételárat méltányosság szerint; mert ő az, a kinek a viszonszolgáltatás jár. A gyakorlatban azonban ez nem jelent többet, mint hogy az eladó meghatározza, minő vételárt követel; a vevő nem köteles ezt mindenesetre megfizetni, hanem csak akkor, ha a megszabott ár méltányos, ami ismét bírói döntést igényel. És ez a magyarázati szabály is csak arra az esetre áll, ha kétség merült fel, hogy a szolgáltatást valamelyik fél, és ezek közül melyik határozhatja meg. Az élet tapasztalatai szerint azonban általában nem szokás a vételár meghatározását az egyik fél egyoldalú döntésére bízni. Maga az indokolás sem erre gondol, hanem azt jelenti ki, hogy ha a 15