Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 8. kötet (56-57. füzet) (Budapest, 1914)

1914 / 56. szám - A szellemi és az erkölcsi javak oltama. [Bíráló vélemények a polgári törvénykönyv törvényjavaslatáról. 1. füzet. Személyi és családi jog.]

13 az erkölcsöt a maga absztrakt mivoltában (mint ideológiát) messzemenő büntetőjogi oltalomban részesíti, úgy valóban közelfekvő az a gondolat is, hogy a társadalom egyes tagjai szamára a maguk konkrét családi, vallási és erkölcsi világához tartozó értékeket megtartani igyekezzünk. Nem lehet közömbös a polgár lelki javai fölött őrködő jogrend számára pl. az, hogy — mondjuk — egy elvetemültmostoha, vagy egy megvesztegetett nevelő gyűlöletet csöpögtet a reábízott gyermek szivébe édesanyja iránt: vagy ha valaki aljas célzattal illetéktelen befolyás segélyével egy fiatal, impresszionábilis leány lelket (a büntetőjogba ütköző cselekmények keretein kivüli megmételyezi, azt erkölcstelen életfelfogásra vagy életmódra csábítja. Hasonlókép a vallásos érzülete megtámadása révén is érhet valakit súlyos serelem. Pl. megakadályozzák, hogy halálos ágyához lelkészt hívjon ; idegen vallásban nevelik a gyermekét, megtévesztik, vagy meggyalázzák a vallásos áhítat valamely tárgya vagy funkciója tekintetében stb. Ilyen esetekben oly fokú bántalom foroghat fenn, amely az egyént minden más földi javaknak teljes élvezetében is boldogtalanná teheti. A személyiség további legfontosabb attribútumai közé tartozik az egyén társadalmi és hivatásbeli állása. Meg kell adnunk a magánjogi védelem eszközeit az ezen faktorok ellen irányuló tisztességtelen támadások ellen is. Ha alantas eszközökkel törnek az ember társadalmi és hivatásbeli állása ellen : akkor — hatékonyabb orvoslás hijján — legalább a magánjogi defenzíva álljon a sértettnek rendelkezésére. Hiszen sok esetben már a tényállásnak puszta bírói megállapítása, — minden marasztalás nélkül is, — elegendő a sérelem egészben való, vagy legalább részbeni orvoslására. A tételes jog feladatának a legjobban megfelel és a fogalmak éles elhatárolását a leginkább könnyíti meg, ha az eszmei javakat gazdasági szerepük szerint osztjuk két különböző kategóriába. Erkölcsi javaknak nevezzük azokat az ethikai értékeket, amelyek mintegy hozzá vannak nőve az egyén lelki világához, attól elválasztva el sem képzelhetők s gazdasági forgalom tárgyát nem képezhetvén csakis az illető egyén, nem pedig kívüle állók számára képviselnek értéket. 13