Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 7. kötet (49-55. füzet) (Budapest, 1913)

1913 / 49. szám - A polgári törvénykönyv tervezete. [Előadások] a Magyar Jogászegylet 1913. évi május hó 25. napján tartott teljes-ülésén. Nagy Ferenc elnöki megnyitó és záróbeszédeivel

IS a rendes használat vagy az időmúlás következménye. A közszerzemény tehát a külön javak elpusztulása, elvonása vagy rosszabbodása folytán előállott vagyonhiányt kipótolni — redintegrálni — nem köteles. A külön vagyon értékéből le kell vonni a házastárs azon kötelezettségeit és a külön javak azon terheit, amelyek a házasság megkötésekor már fennállottak, valamint a házastárs külön adósságait, amelyek az 58. §-ban pozitiv irányban, az 59. §-ban pedig negatív irányban közelebbről meg vannak határozva. Az ehhez képest megállapítandó értékkülönbség teszi a házasság megszűntével megnyíló közszerzeményi követelés tárgyát. E követelés azonban, habár szabály szerint készpénzben jár (68. §. 1. bek.), nem szükségképen pénzben egyenlítendő ki. A közszerzeményi illetőség kiadására kötelezett házastárs ebbeli kötelezettségének eleget tehet azzal, hogy külön vagyonához nem tartozó egyes vagyontárgyainak osztatlan fele részét a másik házastársra átruházza, s ha ő e jogával nem él, a másik házastárs is követelheti az ilyen átruházást (68. §. 2. és 3. bek.). A II. T. erre nézve részletesebb szabályokat is állít fel (69., 70. §-ok). Ha azonban a 68—70. §-ok szabályai szerint előálló eredmény a méltányossággal ellenkeznék, felhatalmazza a bírót, hogy e szabályoktól eltérően méltányosság szerint határozza meg a közszerzeményi tartozás lerovásának módját (71. §.). A II. T. gondoskodik arról is, hogy az egyik házastársat megillető közszerzeményi követelést a másik házastárs a a követelés megnyílta előtt meg ne hiúsíthassa. Biztosítási jogot ugyan nem ad a veszélyeztetett félnek: ez ellenkeznék a magyar közszerzeményi jog azon alapgondolatával, hogy e jog a házastársat élők között a szabad rendelkezésben nem korlátozza (61. §.). A 60. §. azonban kimondja, hogy a külön vagyonból le kell számítani annak értékét, amit a házastárs a házasság ideje alatt eltékozolt, vagy amivel vagyonát a házasság ideje alatt egyébként szándékosan apasztotta, anélkül, hogy az 59. §. alá esnék. E §. szankciója csak odáig terjed, hogy a vétkes házastárs hátrányára ennek külön 18