Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 7. kötet (49-55. füzet) (Budapest, 1913)

1913 / 49. szám - A polgári törvénykönyv tervezete. [Előadások] a Magyar Jogászegylet 1913. évi május hó 25. napján tartott teljes-ülésén. Nagy Ferenc elnöki megnyitó és záróbeszédeivel

17 .1 házassági vagyonjogban a leglécyegesebb változáson a közszerzemény alfejezete ment át. Ez az intézmény a II. tervezetben a Főelőadmányra és a bizottsági tárgyalásokra való tekintettel az értékelmélet alapján van felépítve, de oly korrektivumokkal, amelyek az ezen elmélettel járó visszásságokat kiküszöbölik. Közszerzemény — a II. T. meghatározása szerint — a házastárs vagyonában az a többlet, a mellyel vagyonának értéke a házasság megszűntekor meghaladja külön vagyonának azt az értékét, amely értéke annak a házasság létrejöttekor, vagy amennyiben a szerzés később történt, a szerzés idejében volt. A külön vagyon pedig áll a házastársnak a házasság létrejöttekor megvolt vagyontárgyain kívül azokból a vagyontárgyakból, amelyekhez a házasság ideje alatt az 54. §-ban taxatíve meghatározott módok valamelyikén, különösen öröklés vagy élők közötti ingyenes jogügylet útján jutott. Minthogy eszerint a közszerzemény megállapításánál az összvagyon értékelése a házasság megszűntének időpontja szerint, ellenben a külön vagyonhoz tartozó vagyontárgyak, a külön javak, értékelése a házasság megkötésének vagy a későbbi szerzésnek időpontja szerint történik, e tárgyaknak a házasság ideje alatt előálló értéknövekedése nem a külön vagyon, hanem a közszerzemény javára esik, ami igazolva is van, mert a gazdálkodás a külön javakon is a közszerzemény javára folyik, az értéknövekedés pedig legtöbbször a gazdálkodás eredménye. Viszont a külön javaknak a házasság ideje alatt beálló értékcsökkenése is a közszerzemény rovására megy, kivéve amennyiben az értékcsökkenés a tárgy oly rosszabbodásának következménye, amelynek veszélyét a külön vagyon viseli. A külön javakra vonatkozó kárveszélyt ugyanis nem a közszerzeménynek kell viselnie; az 55. §. kimondja, hogy a házastárs külön vagyoni illetőségéből le kell számítani a külön vagyonhoz tartozó azon vagyontárgyak értékét, amelyek a házasság ideje alatt elpusztultak vagy a házastárstól elvonattak, azoknak pedig, amelyek a házasság ideje alatt rosszabbodtak, értékcsökkenését annyiban, a mennyiben nem 49 17 2