Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 7. kötet (49-55. füzet) (Budapest, 1913)

1913 / 49. szám - A polgári törvénykönyv tervezete. [Előadások] a Magyar Jogászegylet 1913. évi május hó 25. napján tartott teljes-ülésén. Nagy Ferenc elnöki megnyitó és záróbeszédeivel

15 Ami már most azokat az érdemi változtatásokat illeti, amelyeket a szerkesztő-bizottság az első szövegen tett, azoknak egy része nem egyéb, mint visszatérés a fennálló joghoz. Azon törekvéstől vezettetve, hogy ne ejtsen el régi jogunkból semmit, ami benne becses és megóvásra méltó, a II. T. egyes pontokon szorosabban csatlakozott a fennálló joghoz, mint az első szöveg. A tervezetet mindazáltal alig fogja e miatt a túlságos konzervatizmus vádja érhetni, mert mas pontokon, azt hiszem, bizonyítékát adta annak, hogy korszerű újításoktól sem idegenkedik és hogy különösen a modern humanitárius eszméknek a lehetőség határai között érvényt akar szerezni. A szerkesztő-bizottságtól távol volt, hogy osztályérdekeket szolgáljon; nem követett sem agrárius, sem merkantilista, sem szocialisztikus irányt. Igyekezett azonban a vagyonjogi viszonyokat az általános közgazdasági szempontok figyelembevételével rendezni ós áthatva attól a tudattól, hogy nem a mult, hanem a jövő számára kodifikál, igyekezett különösen a produktív munkának azt a magánj ogi védelmet nyújtani, amelyre az egy modern törvénykönyvben számot tarthat. Nagy súlyt vetett a szerkesztő-bizottság a jóhiszemű forgalom érdekeinek védelmére; egy része a változtatásoknak abból a törekvésből származik, hogy ezek az érdekek minél szélesebb körben legyenek megvédve. Másutt a változtatás oka az a törekvés volt, hogy a szabályozást egyszerűbbé, a jogot könnyebben kezelhetővé tegye, vagy hogy a jogszabály hatályosságát a jogérvényesítés megkönnyítésével fokozza. A szélsőségektől a II. T. is lehetőleg távoltartotta magát és inkább közvetítő megoldásokat keresett. A vagyonjogban általában az a törekvés jellemzi, hogy a jogviszonyokat a méltányosság alapján rendezze. A szöveg sok helyütt egyenesen oda utalja a bírót, hogy a megoldást a méltányosság alapján keresse; másutt felhatalmazza őt, hogy a felállított szabályt az eset körülményeihez képest a méltányosság szerint módosítsa. A bírónak adott az a hatalom, hogy a jogszabályt az adott esetben a méltányosságból, vagyis — ami 16