Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 6. kötet (41-48. füzet) (Budapest, 1913)

1913 / 41. szám - A jogismerés kötelessége. [Előadás] a Magyar Jogászegylet 1911. évi dec. hó 16-án tartott teljes ülésében. Berger Miksa és Márkus Dezső felszólalásaival

1-2 mindegyikében más-más autonóm és heteronom szabályok alatt áll. Egység azonban még az egyes közületek körében sincs, s összeütközések úgy ezek keretén belül, mint e közületek közt is vannak. Ez összeütközések nyomában keletkező küzdelemben annak a közületnek szabálya lesz uralkodóvá: aj melynek való engedelmeskedéshez legjobban hozzászokott a társadalom ; b) azé, mely a legtöbb fizikai erőszakot használta; c) melynek felfogása a mindenkori tulajdoni s termelési viszonyoknak megfelel. A mint lejebb látni fogjuk, ezzel nem térünk le a történelmi materialismus álláspontjáról, de viszont nem is hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az a szokás, hogy valakinek engedelmeskednünk kell, még akkor is hat, ha az engedelmeskedés kikényszerítésének eszközei már nincsenek meg. Sőt ez a psychikai hatás oka annak, hogy a változott erő és gazdasági viszonyok daczára változatlan a jog, az állam s az egész társadalmi rend. E mellett, a mikor jogról s állami létről van szó, nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy egyrészt a furfang és erőszaknak, másrészt az egyéni érdekek sérelmétől való félelemnek, a jogrendnek a változott gazdasági viszonyok közti fentartásában rendkívül nagy szerepe van. C) Az állam. A társadalmi szervezetek legerősebbje, a jogrend forrása, az állam. Ennek keletkezésében és életében a társadalmi élet szabályai legélénkebben jelentkeznek, tehát az állam életéből fogunk kiindulni a társadalmi élet szabályainak vizsgálatánál. Az állam, — mint Oppenheimer * mondja— olyan társadalmi berendezkedés, melyet egy győzelmes embercsoport egy legyőzött embercsoportra rákényszerített azzal az egyetlen czéllal, hogy a maga uralmát felkelések és kívülről jövő támadások ellen biztosítsa. A győző a maga uralmát s így a maga államát csak olyan mértékig tudja biztosítani, mely mértékig a mindenkori termelési viszonyokhoz alkalmazkodik. A mindenkor létrejövő állam belső tartalma függ a mindenkori termelési s társa* «Der Staat). (Die Gesellschaft XIV. és XV. k.) 8 1. 12