Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 6. kötet (41-48. füzet) (Budapest, 1913)

1913 / 41. szám - A jogismerés kötelessége. [Előadás] a Magyar Jogászegylet 1911. évi dec. hó 16-án tartott teljes ülésében. Berger Miksa és Márkus Dezső felszólalásaival

11 bői lehetetlen egységes jogi meggyőződést levezetni s így lehetetlen bizonyítani azt, hogy a jogszabály a nép jogi meggyőződéséből fakad. A bíróság és törvényhozó szerepe ezzel szemben a rend, vagyis a létező állapot fenntartása. Az érdekek küzdelméből egy bizonyos állapot alakul ki, melyben az erősebb jobban érvényesül, mint a gyenge. Az erősebb diktál, a mint a jog igénybevétele előtt a gyengének, ugyanúgy utóbb a törvényhozónak s a bírónak. A törvény és ítélet czélja egyaránt a rend fenntartása. A rendet megteremti az erősebb ereje, a törvényhozónak és bírónak pedig módot kell találnia, hogy e rend megmaradjon s szentesittessék. Minden változás utáni törekvés a társadalom, az állam s jogélet terén a jogszabályokat is magával szemben találja. Mert minden jogszabály utólag szentesíti a gazdasági viszonyok által harczra szólított erők teremtette állapotot. B) Autonóm és heteronom szabályok. Az erkölcs és jog a társas élet terméke. A társasélet különböző terjedelmű szervezetekben folyik. A társasélet és a szervezetek az ember, főleg az abban a társadalomban uralkodók érdekében léteznek, mihelyt tehát az embernek, illetve uralkodó embereknek nincs rájuk szüksége, megszűnnek. Ugyanígy, mihelyt az emberi együttélés szabályai, melyek szerint a szervezetek működnek, az együttélés czéljának többé nem szolgálnak, érvényüket kell hogy veszítsék. Ezért változtak a különböző korokban a társasélet parancsai olyan gyakran. A társasélet szabályozói az erkölcs, az illem, a vallás >, babona, a közvélemény, a hatalmaskodás és a jog. Ezek a ^abályok a társadalom különböző rétegei szempontjából íeioszthatók autonóm és heteronom (kívülről származó) szabályokra, vagyis olyanokra, melyek a társadalom egy bizonyos osztályában keletkezve, abban elismerésre is találtak, s olyanokra, melyeket az egyik társadalmi osztály a másikra rákényszerített. Az egész társadalom szempontjából tehát egységesen nem lehet a felosztást eszközölni, mivel a társadalom s ennek egyes szervei nem egységesek. Az ember családhoz, baráti körhöz, községhez, felekezethez, nemzetiséghez, államhoz stb. tartozik, s e közületek 11