Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 5. kötet (32-40. füzet) (Budapest, 1912)

1912 / 32. szám - Csődjogi vitás kérdések. Előadás a Magyar Jogászegylet 1912. február hó 24. napján tartott teljes-ülésén

7 valósítása, mint a végrehajtási eljárásban, mert csőd esetében nyilvánvaló, hogy a hitelezők teljes kielégítése be nem következik, a mi a végrehajtási eljárásban kizárva nincs. A svájciak ezt meg is tették és fent hivatkozott törvényük 199-ik artikulusa szerint «az olyan lefoglalt vagyontárgyak, a melyek a csődnyitás időpontjában még nem voltak értékesítve, a csődtömegbe esnek». Maga a végrehajtási foglalás ténye tehát nem ad külön kielégítési jogot. (Egyébként itt is áll az, hogy a már értékesített zálogok támadás útján való hatálytalanítása ez által kizárva nincs.) A birói zálog külön kielégítési joga csőd esetére sokszor valóságos praemium annak a hitelezőnek a javára, a ki kérlelhetetlen, azokkal a hitelezőkkel szemben, a kik méltányosak és elnézők. Végkövetkezményében az ilyen kérlelhetlen eljárás egyéb vonatkozásában is károsító és zavaró hatással van az összhitelezők érdekeire. Gyakorlati, úgyszólván naponta előforduló példa: Az adós fizetési zavarokba jut, tárgyalásokba bocsátkozik hitelezőivel a békés rendezkedés érdekében. A hitelezők javarésze méltányos elnézést tanúsít; nem perel, nem kér végrehajtást. Nem így egy vagy több türelmetlen hitelező, a ki perel és végrehajt a legtöbb esetben csak azért, hogy nyomást gyakorolva az adósra, a többi, méltányos, belátást tanúsító hitelező és az ebben az állapotban már feltétlenül respektálandó «par conditio ereditorum» rovására indokolatlan előnyöket eszközöljön ki. Csődbe kerül az ügy; a foglaltató hitelezők külön kielégítési jogot érvényesítenek a birói zálog alapján. Hol van itt az anyagi igazság? Prsemiumot kapnak azért, mert csődbe kergettek egy adóst és tönkre tettek egy existentiát. Ezért az eljárásért megkapják anyagiakban azt a jutalmat, hogy elviszik a tömeget azon hitelezők elől, a kik — habár nekik is volt lejárt követelésük — ők is perelhettek és végrehajthattak volna, de méltányolva a körülményeket, az adóst üldözőbe nem vették. Közel fekszik az ellenvetés. Az ilyen zálogjogokat támadó per útján lehet hatálytalanítani. Igaz ! De hogy állunk ezzel az ellenvetéssel a gyakorlathan ? Mindenekelőtt szegezzük le azt a tényt, hogy a támadó perek országszerte úgynevezett «Schieber»-jei a 7