Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 5. kötet (32-40. füzet) (Budapest, 1912)

1912 / 32. szám - Csődjogi vitás kérdések. Előadás a Magyar Jogászegylet 1912. február hó 24. napján tartott teljes-ülésén

5 alapuló külön kielégítési jog nem képezi, legalább nem nagy mérvben támadás tárgyát. De már nem így a 2. birói zálogoknál és az ezeken alapuló külön kielégítési jognál. Ennél nem mondható az, a mi a szerződéses zálognál áll. A mikor hiteleztem, biztosítékot nem kerestem és nem is kaptam. Megkötöttem a jogügyletet zálogbaadás nélkül és a zálogbaadás nem képezte a jogügylet egyik alkotó részét. Általánosságban nem forog fenn tehát semmi elfogadható indok arra, hogy a birói úton szerzett zálogok külön kielégítési jogát a csődben respektáljuk. Sőt az objectiv igazság éppen az ellenkezőhöz, vagyis ahhoz vezet, hogy ezektől a külön kielégítési jogot csőd esetére megvonjuk. A legtöbb esetben puszta véletlen, igen gyakran rosszakarat, vagy legalább is a körülmények méltányos figyelembe vételének hiánya vezet a birói zálogokhoz. Merőben véletlenség, hogy az én követelésem lejárata napokkal, hetekkel vagy hónapokkal megelőzi a szomszédom követelésének lejáratát, A «vigilantibus iura» szólama nem alkalmazható többé, vagy legalább nem teljes merevségében. Azért, mert nekem sikerült egy birót találni, a ki gyorsabban intézte el az én ügyemet, mint a szomszédomét és én hamarább kaptam végrehajtási jogczímet, nem lehet igazságos, hogy épp abban az állapotban, a mikor az adós már nem fizethet mindenkinek, elvigyem a tömeget szomszédom és a többi hitelezők elől. A modern jog egyik irányelve, hogy mitigálja minden téren a strictum ius merevségeit. Ez az elv erősen érvényesül mindenütt, nálunk is kifejezésre jut, legújabban és legpregnánsabban a végrehajtási eljárásban. Másutt még messzebb mentek. így például Svájczban (Bundesgesetz über Scbuldbetreibung und Concurs 1889.), annyira mentek, hogy a végrehajtási zálogok elsőbbségét nem ismerik. A svájczi törvény 110. artikulusa szerint tudvalevőleg mindazok a hitelezők, a kik az első foglalástól számított 30 napon belül kérnek végrehajtást, a lefoglalt tárgyakra egy közös csoportot képeznek és a lefoglalt tömegre egyenlő rangsorozattal bírnak. Ezt a gondolatot át kell vinni a csődeljárásba is, sőt ott még inkább és fokozottabban indokolt annak gyakorlati meg6