Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 5. kötet (32-40. füzet) (Budapest, 1912)

1912 / 32. szám - Csődjogi vitás kérdések. Előadás a Magyar Jogászegylet 1912. február hó 24. napján tartott teljes-ülésén

Tisztelt Teljes-Ülés! A csődjog reformja állandóan napirenden van; nemcsak nálunk, de egyebütt is. Székely Ferencz igazságügyminiszter úr is felvette programmjába. Az anyag kicsinynek látszik, •de gazdasági kihatásában nagy jelentőséggel bir. Ez a kihatás annál nagyobb, minél inkább fejlődik a kereskedelem és az ipar. Az az uj irányzat, a mely a büntetőjog és az általános magánjog terén mindinkább érvényesül, a hiteltörvénykezésre sem maradhatott befolyás nélkül és első sorban nem a csődjogra. A csőddel, helyesebben a csődeljárás anyagi eredményeivel a számbajöhető tényezők közül senki sincs megelégedve és legkevésbbé a leginkább érdekelt hitelező. Ez nem csupán Magyarországon van így, hanem mindenütt, ahol kereskedelem és ipar van Utakat és módokat keresnek, hogy az e téren állandóan felpanaszolt bajokat orvosolják. Angliában, Francziaországban, Németországban és Ausztriában egy gazdag irodalom keletkezett a csődreformok mikéntje kérdésében. Magyarországon ez az anyag meglehetősen el van hanyagolva. Nem sok művelője van nálunk a csődjognak. Ez az oka annak, hogy nálunk az uj irányelveket még nem vették — legalább nem behatóan — kritikai bonczkés alá. A csődjog reformjának előfeltétele, hogy szélesebb jogászi körben tegyék vita tárgyává az uj, csődtörvényünk megalkotása óta kifejlődött irányzatot és annak egyes fontosabb elveit. Ezeket óhajtom ismertetni. I. Hogy a hitelező a csődből magas quótát kapjon, ahhoz első sorban az szükséges, hogy legyen minél nagyobb felosztás alá kerülő csődvagyon. Ilyent a törvény nem teremthet. De igenis a törvény intézkedhetik abban az irányban, hogy