Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 5. kötet (32-40. füzet) (Budapest, 1912)

1912 / 32. szám - Csődjogi vitás kérdések. Előadás a Magyar Jogászegylet 1912. február hó 24. napján tartott teljes-ülésén

4 a meglevő csődvagyonból egyes hitelezők beszámítás, visszakövetelési jog, külön kielégítés vagy előnyösebb osztály czímen minél kevesebbet vigyenek el és hogy a «par conditio creditorum» elve alapján való felosztásra minél több maradjon. Minél szabadelvűbb a törvény az egyes hitelezők külön jogai kérdésében, annál kevesebb jut a hitelezők nagy tömegére és megfordítva. És itt kezdődik mindjárt az első ütköző pont. Az iránt nem igen van számottevő nézeteltérés, hogy az egyes hitelezők külön jogait (értve ez alatt mindazokat, a kik bármely czímen előnyösebb elbánásban részesülnek) revisió tárgyává kell tenni, mert a legtöbb törvényhozás — a magyar is, sőt ez különösen — túlságosan és néha objektív indokok nélkül kedvez a külön jogoknak. Tisztán csődjogi szempontból az ideális állapot és a legegyszerűbb az volna, ha minden külön jog elimináltatcék és az egyforma kielégítés elve kivételt nem ismerő merevséggel alkalmaztatnék. De a jogelveknek ilyen merev alkalmazása ép oly merev igazságtalanságokhoz vezetne. Gazdasági, sociális és egyéb tekintetek ezt a merev alkalmazást kizárják... Privilegien sind unentbehrlich, sie dienen der Gerechtigkeit; aber sie sind auf das notwendigste zu beschránken. Sie können sonst den Kredit bedenklich stören. (Kohler: Lehrbuch des Konkursrechts 332. 1.) A kérdés tehát az, hogy a külön jogok engedélyezése terén meddig lehet és helyesebben meddig kell elmenni. Én azokkal tartok, a kik azt vallják, hogy e téren csak addig szabad elmenni, ameddig ezt számbavehető fontos okok kényszerítőleg megkövetelik. Egyenkint kell tehát ezen szempontokból az úgynevezett eltérő jogokat bírálat tárgyává tenni. Be kell menni a részletekbe, mert gyakorlati hatály szempontjából ezek a fontosak. Csődtörvényünk szerint eltérő kielégítés érvényesíthető (a tömeghitelezők más szempont alá tartoznak) visszakövetelés, külön kielégítés és beszámítás czímén. A külön kielégítés lényege az, hogy egyes hitelezők olyan tárgyakból, a melyek a tömeghez tartoznak, a többi hitelezők kizárásával igényelhetnek kielégítést, míg a visszakövetelési jog lényege az, hogy a jogosult egy, nem a tömeghez tartozó tárgyat, mint őt megilletőt vesz igénybe. A külön kielégítésre jogosult 4