Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 5. kötet (32-40. füzet) (Budapest, 1912)

1912 / 32. szám - Csődjogi vitás kérdések. Előadás a Magyar Jogászegylet 1912. február hó 24. napján tartott teljes-ülésén

15 melynek 25. § a szerint az engedélyilletek csőd esetében az állami adókkal egy osztályba sorozandó, az 1900: XXIX. t.-cz. 24. §-a szerint (a dohánytermelők és a dohánykertészek közötti jogviszony szabályozásáról) a dohánykertésznek az ingatlanra vonatkozólag kötött szerződésből eredő összes követelései az ingatlannak végrehajtási árverése esetében az 1881 :LX. t.-cz. 189. §-ának a) pontjában felsorolt előnyös tételekkel egyenlő rangsorban elégítendők ki, az 1907 : XXIX. t.-cz. (az ipari és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleset esetére való biztosításáról) 47. §-a szerint csőd esetében az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztárnak a betegsegélyezési járulékok iráni, való követelései a csődtörvény 60. §-ának 1. pontjában foglalt igényekkel egy osztályba sorozandók. Világos, hogy törvényhozásunk évtizedek óta azt a — mondjuk mindjárt — helytelen irányzatot követte, hogy nem mindig belső jogosultság alapján folyvást szaporította azok számát, a kikről a csődeljárás hátrányait elhárítani akarta, a mi által igazságtalanul károsította azokat, a kik az adósnak hitelt nyújtva, megélhetését és fenntartását saját vagyonuk koczkáztatásával lehetővé tették. Ezzel az irányzattal — ha egészséges reformot akarunk — szakítani kell. A csődhitelezők I-ső osztályát ép úgy és ugyanazon elvek szerint kell gyökeres revisió tárgyává tenni, mint a külön kielégítésre jogosult hitelezők helyzetét. Messze mennék, ha ennek a legalább terjedelem tekintetében nagy kérdésnek minden egyes részletét akarnám itt feltüntetni. Csupán néhány fontosabb részletet fogok ismertetni : Kezdjük mindjárt az államkincstár előnyös osztályán (lásd csődtörvényünk 60. §-ának 3. pontját és az idézett külön törvényeket). A közérdek követelménye az az alap, a melyre az első osztályú követeléseknek ezen kategóriája fel van építve. Az államnak mint olyannak — mondják — minden körülmények között teljesítenie kell a hivatását. Minden körülmények között az egyes polgárok jogait megelőzőleg kell tehát számítania arra, hogy az ehhez szükséges eszközök rendelkezésére álljanak. Ezzel a felfogással az ellen15