Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 4. kötet (27-31. füzet) (Budapest, 1912)

1912 / 27. szám - A felülvizsgálatról a polgári perrendtartásban. [Előadás] a Magyar Jogászegylet 1911. évi február 18-iki teljes-ülésén Nagy Ferenc, Borsitzky Imre, Csapó Ferenc, Plósz Sándor felszólalásaival és az előadó zárószavával

4 alapján áll, a franczia semmítőszék nem is rendes bíróság oly értelemben, hogy az ügyben magában döntsön, hanem úgyszólván a törvényhozás expositurája a bíróságok mellett, a melynek az a rendeltetése, hogy a bíróságok fölött abban az irányban felügyeljen, hogy azok a törvényben megnyilvánult nemzeti akaratot végrehajtsák. Csak egy tanács dönt a franczia semmítőszéknél az. összes polgári ügyekben a semmiségi panaszok felett és hogy ez lehetséges legyen, egy másik tanács, a chambre de requétes határoz a fölött, hogy a semmiségi panasz egyáltalában döntés alá kerüljön-e, vagy pedig tárgyalás nélkül visszautasíttassék. Miután a semmitőszék magában az ügyben nem határozhat, hatásköre csak az alsóbb bírói ítélet megsemmisítésére szorítkozik és az általa elfoglalt jogi álláspont az első megsemmisítés esetében nem is köti a bíróságokat. A semmítőszék álláspontját az ügyben eljáró bíróság csak akkor köteles követni, ha azt másodszori semmiségi panasz következtében a semmítőszék teljes ülése juttatja kifejezésre. Az ügyészség közreműködése és a törvény érdekében általa érvényesíthető semmiségi panasz mind csak a jogegység érdekét kívánja szolgálni. Ezt a czélt a franczia semmítőszék tényleg jól is szolgálja; a felek érdeke azonban az eljárás formalizmusa, hosszadalmassága és költséges volta következtében teljesen el van hanyagolva. A magyar jogfejlődés bizonyos tekintetben hasonlóságokat mutatott a franczia jogfejlődéssel. A birói parancsok intézménye némileg azon alapult, hogy a törvények alkalmazása tekintetében felügyeletet kell gyakorolni a bíróságok fölött. Miután azonban azt a felügyeleti jogot nem független bíróság, hanem a kir. kancellária gyakorolta, a birói parancsok elleni küzdelem végigvonul a XVIII. század végének és a XIX. század elejének törvényhozási tárgyalásain. Maga Deák Ferencz volt ki 1834-ben a birói parancsok eltörlése mellett szólalván fel, e helyett egy semmítőszék felállítását tartotta szükségesnek. Végül az 1868. évi törvénykezési rendtartás ennek az eszmemenetnek meg is felelt, a mikor a magy kir. Curiát két osztályra osztotta, a harmadfolyamodású itélőszékre és a semmítőszékre. Az új szervezete