Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 4. kötet (27-31. füzet) (Budapest, 1912)

1912 / 27. szám - A felülvizsgálatról a polgári perrendtartásban. [Előadás] a Magyar Jogászegylet 1911. évi február 18-iki teljes-ülésén Nagy Ferenc, Borsitzky Imre, Csapó Ferenc, Plósz Sándor felszólalásaival és az előadó zárószavával

15 már kétféle eljárás: most már valamennyi czivilis tanács fog a felülvizsgálattal is foglalkozni és lehetséges lesz a külömböző szakok szerint felosztani az ügyeket, nem pedig pusztán a formák szerint egy külön testületet alkotni, a mint ez ma van. Ez már nagy haladás. Az igaz aztán, hogy míg a felülvizsgálati tanács maga is bizonyos tekintetben a jogegységet biztosíthatja, mert hiszen egyedül van, addig a jövőben, ha a külömböző tanácsok felülvizsgálatában külömböző jogi felfogás fog nyilvánulni, akkor csak a teljes-ülés oszlathatja el ezeket a külömbségeket. Csak hogy az a teljes-ülés legyen olyan teljes-ülés, melyre nézve minden tekintetben a legalaposabb vizsgálata a kérdésnek legyen a bázisa a döntésnek, nem — a mint gyakran volt tapasztalható a múltban — hogy a teljes-ülési határozatok voltaképen nagyon egyoldalú alapokon keletkeztek, úgy hogy bizony nem elégítették ki mindig a jogkereső közönséget és a tudományt sem. A mai előadás mindenesetre megerősítette bennem azt a reményemet, melynek már a múltkor voltam bátor kifejezést adni, hogy az új perrendtartás épen ebben az intézményében is be fog válni és ki fogja elégíteni a jogkereső közönséget. Már most, t. teljes-ülés, miután az idő még nem haladt túlságosan előre, a mennyiben kiván valaki ehhez a kérdéshez hozzászólni, tessék. Eddigi gyakorlatunk is az volt, hogy egy-egy felolvasás kapcsán, ha nem is k;ilön ülésben, de ugyanabban felhasználjuk az időt az eszmecserére. Hát én ezt ezennel megnyitom és dr. Borsitzky Imre törvényszéki biró urat kérem fel, a ki szólásra jelentkezett. Dr. Borsitzky Imre utal arra, hogy a felülvizsgálati bíróságok a törvény hatályának kezdetén szigorúan ragaszkodtak a S. E. 197. és 213. §-ainak rendelkezéséhez és szelleméhez, azonban a magyar biró egyenes észjárása nemcsak nem tudott sokáig ezzel a kötött igazságszolgáltatással megbarátkozni, hanem rövid idő múlva magát a törvényen a gyakorlati élet szükségletéhez képest túltette, úgyszólván törvénysértést követett el. így következett aztán be az az állapot, hogy a felülvizsgálati bíróságok, még pedig a kir. Curia és kir. itélő13