Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 4. kötet (27-31. füzet) (Budapest, 1912)

1912 / 27. szám - A felülvizsgálatról a polgári perrendtartásban. [Előadás] a Magyar Jogászegylet 1911. évi február 18-iki teljes-ülésén Nagy Ferenc, Borsitzky Imre, Csapó Ferenc, Plósz Sándor felszólalásaival és az előadó zárószavával

Ili táblák joggyakorlatában megnyilvánult útmutatás szerint a kir. törvényszékek is azon az alapon, hogy a felülvizsgálandó Ítéletben megállapított tényállás vagy nyilván helytelen ténybeli következtetés eredménye, vagy az okiratokban foglalt jognyilatkozatok helyes értelmezésének szabályába ütközik vagy a beismeréssel vagy az iratok tartalmával ellentétben áll, a maguk hatáskörében új tényeket állapítottak meg. Hivatkozik a kir. Curiának 1910 G. 52., 236., a budapesti kir. Ítélőtáblának 1910 G. 25., 27., 34., 35., 102., 147., 185., 415., 460., 522. sz. ítéleteire. A felülvizsgálati bíróságok Ítéleti indokolásában gyakori az a kijelentés, hogy a megállapított tényállás az okszerűség (nyilván tapasztalati) szabályába ütközik. Sőt megtörtént, hogy a felülvizsgálati bíróság nem vitás ténynek fogadta el azt, a mit a felek akár a felülvizsgálati tárgyaláson, akár a felülvizsgálati kérvényben és a csatlakozási kérelemben (vagy válaszban) egyetértőleg adtak elő. Az előadónak arra az aggályára, hogy szerinte nem helyes, ha a felülvizsgálati bíróság a csatolt okirat alapján tesz ténymegállapítást, — megjegyzi, hogy habár kétségtelenül igaz, hogy ebben az esetben a felülvizsgálati bíróság már bizonyos tekintetben bizonyítékot mérlegel, azonban ezt megnyugvással lehet erre a bíróságra bízni akkor, a mikor rendszerint vagy a felek maguk is a felülvizsgálati tárgyaláson magyarázták az okiratot vagy a felebbezési, esetleg mindkét alsóbiróság azt, bár nem helyesen, de mérlegelték. Hogy a felülvizsgálati bíróságoknak épen ez az álláspontjuk volt helytálló, mi sem igazolja jobban, mint az, hogy felfogásukat maga a törvényhozó is elfogadta az által, hogy a felülvizsgálati jogorvoslatot a P. P. E. 534. §-ában, az immár szentesített 1911. évi I. t.-czikkben teljesen a mai joggyakorlatnak megfelelően rendezte. Hangsúlyozza, hogy a P. P. E. 543. §-a alapján, bár csupán az 535—537. §§-ok korlátai között, vagyis a felhozható nóvumok esetében, új; tényállás is lesz megállapítható, a mely nóvumok felhozatalára és bizonyítására nézve a P. P. E. lényegében a S. E.. 197., 149. és 200. §§-ainak intézkedéseit vette át. A P. P. E. és S. E. közt a jogszabályok alkalmazása^ 16