Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 3. kötet (20-26. füzet) (Budapest, 1911)

1911 / 20. szám - A bíró. [Előadás] a Magyar Jogászegylet 1911. április hó 30. napján Aradon tartott teljes-ülésén

20 egyebet nem jutiat. Mihelyest azonban az örökhagyó halála előtt egy félmillió koronáért eladta a házat, melynek értéke akkor, midőn az reá szállott, csak 20,000 frt volt: a különbözetet a két összeg között (400,000 koronát) e gyakorlat már szerzeményi vagyonnak tekinti, melynek fele az özvegyet megilleti. Formalistikusnak nevezem a fennálló büntetőjogi gyakorlatot, mely irányadóul vévén a magánjogi vélelmet, házasságból születettnek veszi a férj hosszú távolléte alatt született gyermeket, és e fictio befolyása alatt nem a gyermekölés enyhébb büntetésével sújtja az asszonyt, ki kettős szégyenétől tilos uton szabadulni akar. Az életben nem ismeretekre van a birónak csupán szüksége,, hanem tudásra is. A biró művészete két irányban nyilvánul. A tényállás helyes megállapítása élettapasztalat és emberismeret nélkül nem képzelhető. Egyiköket sem tanítják az. egyetemen. Sokan az életben sem tanulják meg, mert ninc& hozzá való képességük. Vannak igaz tanuk, és vannak hamis tanuk, és vannak igaz tanuk, a kik jóhiszeműen hamisan vallanak. A tanú is egy hangszer, melyből a kontár másféle hangokat csal ki mint a művész. Vannak továbbá szakértők, a kik szakértelemmel bírnak és olyanok, a kik nem birnak szakértelemmel; vannak okos szakértők és vannak ostoba szakértők; vannak elfogulatlan és elfogult szakértők. De olyan szakértővel ritkán találkoztam, akinek véleményében a szakismeret nyilvánulásán kivül logikai következtetések nem foglaltatnának. Az egyiket a másiktól elválasztani ; az előbbit elfogadni és az utóbbit korigálni a biró dolga. A birói művészet második ép oly fontos de még magasztosabb része : a törvény interpretatiója. Más az magyarázni, más az értelmezni, és mind a kettőtől lényegileg különbözik az interpreta tevékenysége, melynek megjelölésére csak idegen műkifejezés áll rendelkezésünkre. A képzőművész, mint a festő vagy a szobrász, nem interpretál, hanem csak reprodukál. Mintája a természet, melyet utánoz, egyéni benyomásának visszaadásával. A drámai költő ép úgy mint a zeneköltő azonban interpretátorra szorul, a törvény hasonlag. Mind a kettő az életből alakít, az egyik egyéniségeket a -20