Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 3. kötet (20-26. füzet) (Budapest, 1911)

1911 / 20. szám - A bíró. [Előadás] a Magyar Jogászegylet 1911. április hó 30. napján Aradon tartott teljes-ülésén

10 másként. Az indokok leghatalmasbika a megszokás és a szokásszerüt az akarati elhatározásban: ezt nevezzük jellemnek. Az egyforma cselekvésből alakul ki a jellem (esse sequitur operari) es a jellemből folyik a cselekvés (operari sequitur esse). Jelleme szerint cselekszik mindenki, mert sokkal nehezebb szokatlan irányban baladni. Az erkölcsi jellemnél a bajiam karöltve jár a kötelességgel. Igazságos a biró nem azért, mert akar igazságos lenni, hanem azért, mert nem tud másként. Ha tehát az esküdtek között is vannak olyanok, kikben nem hiányzik a jogérzet: a kellő gyakorlat hiányában művészek ők, kik nem részesültek kiképzésben. Nem igazságos az, ki csak igazságos akar lenni. A biró nem nélkülözheti a szakszerű elméleti oktatást sem. Igaz, az egyetemen csak ismereteket szerez az ember, mások gondolkodásának terményét. Nem az életből tanul, hanem fogalmakat sajátít el és e fogalmakat is egy rendszer, a rendszert egy tbeoria szerint. A botanikát tanulja, de nem azt, miként kell kertet mivelni és psychologiát tanul az ember lelkének gyakorlati ismerete nélkül. De azért az elméleti oktatásnak is megvan az a kétségtelen előnye, hogy a kezdő a törvény rendelkezéseivel ismerkedik meg és a dolgok jogi oldalával, és így előkészül egy pályára, melyben mint az orvosnak csak a betegei a félben csak a jogkeresőt látja. A tudományos gondolkodás legjobb fertőtlenítő szer az elfogultság kóranyaga ellen. Ha azután kilép az életbe, ne kövessen semmi fele egyoldalú irányt. Ne legyen se subjectivista sem objectivista, sem a determinismus sem az indeterminismus, a socialismus vagy autonómia hive ; ne tegye fel magában azt sem, hogy semmiféle theoriát nem fog vallani, mert ez is egy theoria, hanem iparkodjék a gyakorlati élettel megismerkedni es a törvény szellemével, tekintettel a gyakorlat szükségleteire. Elsősorban pedig óvakodjék minden formalismustol, azaz a dolog lényegere legyen tekintettel es nem annak külső szinére. Formalistikusnak nevezem a bírósági gyakorlatot, ha tisztáu ősi vagyonnak tekinti azt a budapesti hazat, melyet az örökhagyó édes atyjától a niult század közepe felé örökölt. Ebből a házból e gyakorlat az özvegynek a haszonélvezetnél