Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 3. kötet (20-26. füzet) (Budapest, 1911)

1911 / 20. szám - A bíró. [Előadás] a Magyar Jogászegylet 1911. április hó 30. napján Aradon tartott teljes-ülésén

16 ban arra tanít, hogy a lélek legmélyebben fekvő, legbomályosabb, eddigelé legkevésbé felkutatott rétegeiben honol az érzelem. Fölötte az értelem és csak a harmadik sorban az akarat: a két alsóbb réteg megalkuvásának szülöttje. Hogy a geológus nyelvén beszéljek: az érzelem primár, az értelem secundár, az akarat tertiár földréteg. Mi a forrása és végső gyökere a jognak? Hasonlat) egy érzelem: a jogérzet. Már kinőttünk abból a gólyameséből, mely szerint bölcs férfiak gondosan kieszelt törvényekkel mintegy felülről hozzák a nemzet jogát. Tudjuk azt is, hogy a legrégibb jogképzés, nem mint Ihering azt tanította, a czél és eszköz észszerű combinátiójából származott, hanem a nép lelkéből ösztönszerű módon sarjadzott és hogy az, a mit Tacitus a régi germánokról írt: «plus ibi boni more* valent, quam aliter bonae leges» — az közös kincse minden nemzetnek, mely bár öntudatlanul, de hiven és áldozatkészen őrzi birtokát. A jog egy természeti termeivény akár a nyelv és valamint az esperanto műnyelve soha sem lesz kifejezője egy nép lelki életének, úgy a jog sem szabályozhatja egyformán a különböző nemzetek életviszonyait, és organikus módon fejlődik a néppel és annak culturájával együtt. Ezért foszlott szót az ész- vagy természetjog álma, mely örökérvényű, egyforma, teljes és tökéletes törvényhozásnak egyedüli akadályát a nép eleven jogi meggyőződése képviselőjének: a birói akarat érvényesülésében látta. Valóban pedig az a belső megnyugvás, melyet a legkülönbözőbb életjelenségek összhangja egy bizonyos tekintetben, a részben ellentétes érdekek öszszeütközésének békés és méltányos elintézése bennünk kivált, az az érzelem, melyet különszerű nyilvánulásában jogérzetnek nevezünk — közös kútfeje a jognak, a törvénynek és a birói akaratnak. Ha tekintetbe vesszük végül, hogy az Ítéletben a jogérzet vegyileg sokkal tisztább és finomabb alakban nyilvánul mint a törvényben, mely utóvégre csakis az uralkodó osztályok jogérzetét tükrözi vissza es ennélfogva a hatalmi érdekek vonásait vési a jog képébe: érthetővé válik előttünk, hogy a birói akarat elhajlása a törvénytől, mely nem egyéb, mint az elvont szabály alkalmazkodása az élet16