Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 3. kötet (20-26. füzet) (Budapest, 1911)

1911 / 20. szám - A bíró. [Előadás] a Magyar Jogászegylet 1911. április hó 30. napján Aradon tartott teljes-ülésén

L4 a hol akar. A biró nem nélkülözheti a törvényt már azért sem, hogy attól némelykor eltérhessen. Ezek az eltérések, melyeket az imént a birói akarat érvényesülésének képében bemutattam, aránylag csekély jelentőségűek. Az ingára emlékeztetnek, mely jobbra és balra elhajlik, de mindig egy fix pont — a törvény tengelye körül mozog. Kötelező általános szabály hiányában a biró saját tengelye körül forog és ez a jogszolgáltatás pártatlansága és elfogulatlansága szempontjából sokkal veszélyesebb. A tanú psychologiájából tudjuk, hogy legtávolabbi érdekeltsége mily nagy mértékben befolyásolja szavahihetőségét, még akkor is, ha legjobb lelkiismerete szerint az egész igazságot és csakis az igazságot vallani akarja. Valamint az arczképfestő egyúttal saját portraitjét is megörökíti és bárkit ábrázoljon a kép, a kevésbbé gyakorlott sze^n is meg tudja különböztetni a Rembrandtot a Vandyktól, a Benczúrt a Horovitztól: úgy tulajdonképen saját ügyében Ítélkezik mindegyik biró. «Ne Ítéljetek, hogy el ne ítéltessetek)*, mondja a szentírás. Minden ítélet az elbizakodottság egy neme s az önérvényesülés egy módja, s még a leglelkiismeretesebb biró sem — sőt épen a lelkiismeretes biró nem — vonhatja ki magát hivatásának e láthatlan, de nagyon is érezhető mellékhatása alól. A biró is nős vagy nőtlen, fiatal vagy koros, vagyonos vagy szerény jövedelmű; a bírónak is van politikai meggyőződése, társadalmi felfogása és világnézete ; a biró is egy bizonyos felekezethez, fajhoz vagy nemzetiséghez tartozik; a biró is hisz, vall és útál valamit, lelkesedik valamiért és üdvözül valamiben, és lelkileg szembehelyezkedik énjének ellentétjével. Azért van neki szüksége oltalomra saját subjectivitásának excessusaival szemben; saját öntudatlan, lelki elfogultságának legyőzésére szorul a törvényre, mint korlátra, a törvényre mint támaszra, a törvényre mint pajzsra és a törvényre mint útjelzőre. Csakis a törvényt mint bilincset nem tűri meg. Egy évszázados tapasztalat megtanított arra, hogy hiábavaló az intellectualismus minden törekvése, mely a birót a törvény gépies alkalmazójává akarja lealacsonyítani. Eajtunk a sor annak kimutatására, hogy feladatának magaslatára a modern törvényhozás csak akkor emelkedik, ha elég tért enged a birói akarat érvényesüléséu