Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 3. kötet (20-26. füzet) (Budapest, 1911)

1911 / 20. szám - A bíró. [Előadás] a Magyar Jogászegylet 1911. április hó 30. napján Aradon tartott teljes-ülésén

13 utján oly eredményhez jut, melyre a törvényhozó nem gondolt és melyet a túlfinomult megkülömböztetéshez és mesterkélt okoskodáshoz nem szokott józan ész megütközéssel visszautasít. Minthogy pedig a törvényben nem látnak egyebet, mint a bizonyos tényállás jogi következményeinek meghatározását ; minden egyéb tényállásra vonatkozólag fel akarják hatalmazni a birót arra, hogy annak megbirálásánál szabadon lásson jogot és ekként szabadon alkosson is jogot, vagy mint azt a svájczi polgári törvénykönyv bizoDyos feltételek alatt megengedi, annak a szabálynak értelmében járjon el, melyet ő mint törvényhozó felállított volna. Nem jogászi constructió, hanem társadalmi érdekmérlegelés — ez a jelszava a modern jogi irodalomnak. Azt azonban nem mondják meg, hogy milyen társadalmi érdekekre legyen figyelemmel a biró és melyik törvényhozó képében járjon el és melyiknek lelke szerint Ítélkezzék. A képviselőház, a főrendiház, vagy 0 felsége helyén képzelje-e magát ? Mint agrárius gondolkozzék-e, vagy mint merkantilista, űzzön e jogfejlesztő vagy jogfentartó politikát? Miután pedig ilyképen a birót függetlenné tették a szabálytól ép úgy mint a doctrinától, észrevétlenül a legnagyobb függőségbe helyezték saját énjével szemben és ezzel együtt a jogbiztonságot feláldoztak az ötletszerű felfogásoknak és pillanatnyi benyomásoknak. Itt már nem a biró mint eleven personalitás áll szemben a törvénynyel, mint élettelen auctoritással: hanem a bírói typust felváltja a bírói et/ijtmiséfj, mely annyiféle a hányféle a biró. Attól a beteges törekvéstől vezettetve, hogy mindenesetre reászabjuk a szorosan reá illő, ránczot se vető ruhát: szerencsésen oda jutottunk, hogy az eset individualitása helyett a birói individualitását tettük meg mérvadó tényezőnek az igazságszolgáltatásban. Bíróság és törvény complementár fogalmak és az egyik nem képzelhető a másik nélkül. Az elavult törvény pedig épp oly kevéssé felel meg feladatának, mint a blankettáris törvényhozás, mely fehér lapot nyújt át a bírónak, mint például a mi büntető novellánk, és alig foglal magában egyebet, mint a törvényhozó lemondását — ott ül a gazda 13