Magyar Jogászegyleti értekezések új folyam, 2. kötet (13-19. füzet) (Budapest, 1911)

1911 / 13. szám - A magánjog és a büntetőjog viszonya egymáshoz. [Előadás] a Magyar Jogászegyletnek 1910. október 30-án Kassán megtartott teljes-ülésén

2 Tisztelt Teljes-ülés! Minél inkább tágul valamely ismeretkör és minél mélyebbre hat annak mívelése, annál inkább szükségessé és elkerülhetetlenné válik, hogy a kik abban működnek, munkálkodásukat ne a kör egészére terjeszszék ki, hanem a lehetőségig annak csak egy vagy kevés segmentumára korlátozzák. Természetes okát találja ez a jelenség az ember elmebeli tehetségeinek és erejének korlátolt voltában. így azután nemcsak a gazdasági és technikai tevékenységek, nemcsak a művészet és a tudományok közül főleg az orvosi tudomány terén látjuk a nagy, nem ritkán már majdnem a komikummal határos specialismust, hanem a jogászok is vagy a közjoggal, vagy a magánjoggal, vagy a büntetőjoggal foglalkoznak többé-kevésbbé kizárólagosan; sőt vannak, a kik a birtokrendezési, a telekkönyvi, a házassági, a váltó-, a kereskedelmi, a biztosítási, a csőd-, a választási ügyek közül elméletileg is főleg csak egy ügyszakot kultiválnak, de még inkább a gyakorlat terén majdnem kizáróan egy ügyszaknak szentelik tevékenységöket. Ennek a fejlődési processusnak megvan azután az az üdvös következménye, hogy az ismeretkör egyes részei rendkívül intensiv mívelésben részesülnek, hogy — ha szabad magamat mathematice kifejeznem — az egyes specialisták működésének eredménye összegezve sokkal nagyobb, mint az, a melyet az ismeretkör egészével foglalkozó ugyanannyi egyén produkálni képes volna; de megvan egyszersmind az a káros következménye is, hogy az illető ismeretkörnek külön kultivált részei mindinkább elválnak és elidegenülnek egymástól, és a kör integritásának hátrányára elvesztik azokat a tulajdonságokat, a melyek az egymáshoz való tartozandó3 1*