Magyar jogász-újság, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908 / 6. szám

78 Magyar Jogász-Ujság VII. évf A baj ezekben a dolgokban az, hogy a magánjog és annak speczializált kiágazásai, igy nevezetesen a kereskedelmi jog is, a maga egész technikáját a vagyonjog köréből merítette. A római jog, a mai magánjognak ez a kifogyhatatlan fegyvertára, nem ismerte a javak ama szabad forgalmát, amelyen a mai társadalmi élet épül. A római életben a személyiséggel kapcsolatos kérdéseket közjogi jelentőségüeknek látták, aminthogy azok is, mert a társadalom szervezetével függnek össze nemcsak, hanem egyenesen e szabályok alkotják a társadalmi szerkezet szabályait. Ezekre a mai jognak még nincs meg a technikája, s ezért a vagyonjogi szabályok analógiájára megyünk vissza, amely analógia azonban nagyon is sántit. Lesz idő, amikor a társadalmi szervezet joga a vagyonjogtól különvált és azzal egyenrangú része lesz az egész joganyagnak, amikor az erre vonatkozó szabályok számára majd megtalálták lesz a szükséges fogalmi és tudományos apparátust, és amikor jelesül senkinek sem fog többé eszébe jutni, hogy a jogutódlás kathegoriáját, ezt a tipikusan vagyonjogi jogfogalmat, a személyjog kérdéseire átvigye. A határozat, melynek ismertetése e fejtegetésekre alkalmat adott jellemzően kidomborítja a mai plutokratikus jogi fölfogás egyoldalúságát : omnia venalia, még a név is, még az egyéni tevékenységet kifejező megjelölés, a czég is. S jellemző különösen az, hogy ez a jelszó korántsem a törvény jelszava : ez a jelszó a ma élő ember jelszava, aki már elfelejtette, hogy olyan dolgok is vannak, amelyeket nem lehet csereberélni, mert azok az ember egyéniségének, az ember énjének megnyilvánulásai, sőt több : azok a maguk együttes összeségükben maga az ember. V A végrehajtási eljárásnak legvitásabb kérdései közé tartozik az, vájjon az l8öl : LX. t.-cz. 72. §-ában a bérbeadónak, illetőleg haszonbérbeadónak biztosított törvényes zálogjog kiterjed-e a bér-, illetőleg haszonbérösszeg kamataira és a tőke behajtásával felmerült költségekre is, vagy sem. Bíróságaink egyszer igennel, másszor nem mel felelnek. Megtörtént az is, hogy ngyanaz a bíróság bizonyos időközben az egyik, a rá következő időszakban a másik álláspontot fogadta el irányadónak; sőt a Curián megtörtént, hogy ugyanazon időben két különböző tanácsban kétféleképen határoztak. Az egyik tanácsban megállapították a tökével együtt a kamatnak és költségnek a törvényes zálogjog rangsorozatában való kielégítését, a másik tanácsban csak a bérkövetelést sorozták mint törvényes zálogjogi elsőbbséggel biró követelést. Legújabban a Curia 1907. évi május 10 én 6759/1906. sz. a. kelt határozatával amellett foglalt állást, hogy a törvényes zálogjog csakis a bér és haszonbér természetével biró követelésre, a bérösszegre terjed, a kamatok, valamint a peri és végrehajtási költségekre ellenben a bérbe-, illetőleg a haszonbérbeadót a törvényes zálogjog meg nem illeti. Ugyanezt az álláspontot foglalja el a budapesti kir. ité'őtábla is 1906. évi május 2 án 3630. sz. a. kelt határozatában. Ha valahol, ugy ebben a kérdésben lehetne egyöntetű joggyakorlat; csak kevéssé, nem nagyon mélyen, de mégis foglalkozni kellene a jogeset eldöntésénél a záloz jogi természetével és különösen figyelembe kellene venni, hogy a zálogtárgy nemcsak a követelésnek, hanem járulékainak is biztosítására szolgál, — hogy a zálogjog a zálogos hitelezőt feljogosítja esedékessé vált követelésének a zálogtárgyból való kielégítését szorgalmazni, s hogy a zálogtárgy illetőleg az érte befolyt vételár a kielégítés eszközlésével felmerült költségek kielégítésére is szolgál. Ámbár nincsen polgári törvénykönyvünk, mely ezeket a jogszabályokat tételes törvény alakjában kötelezően előírná, mégis analógia alapján megállapíthatjuk, hogy joggyakorlatunkban ezek a jogszabályok érvényben vannak. A jelzálogjogra vonatkozólag az ideiglenes törvénykezési szabályok 21. § a értelmében hatályos osztrák polg. tkönyv 461. §-a feljogosítja a zálogos hitelezőt, hogy követelésének lejártával a zálogtárgyból bírói uton kielégítést szerezhessen ; a kézi zálogüzletröl szóló 1881 : XIV. t.-cz. 19. §-a a zálogüzlettulajdonost feljogosítja, hogy a zálogtárgy elárverezéséből befolyt vételárból a zálogra adott kölcsön összegén kívül a még le nem fizetett kamatokat is magában foglaló zálogkölcsöndijat és az árverési költségek fedezésére minden kölcsönforint után 2 krajcárt levonhasson. Az 1881 : LX. t.-cz. 192 § a pedig kielégítést enged a be nem keblezett költségekre is és a szegedi tábla 1902 évi G. 50. sz. határozatában kimondta, hogy a jelzálog hatálya a be nem keblezett kamatokra, mint a tőke járulékaira szintén kiterjed. Annak a kérdésnek az eldöntésénél, hogy bérbeadónak, illetőleg haszonbérbeadónak törvényes zálogjoga kiterjed e a főkövetelés kamataira és ezeknek behajtásával felmerült költségekre, ezeket a jogszabályokat nem mellőzhetjük. Nem mellőzhetjük először azért, mert az 1881 : LX t -cz. 72. § a nem tartalmaz megszorító rendelkezést abban a tekintetben, hogy a törvényes zálogjog csupán s kizárólag a bérösszeg mint tőkekövetelés erejéig illeti meg a jogosítottat; enélkül pedig ilyen megszorítást a 72. § ba belemagyarázni annál kevésbé lehet, mert ellentétben volna ez a megszorítás a törvényhozásnak ugyanezen törvény 192. §-ában elfoglalt álláspontjával és a tudománynak ellenmondás nélkül vallott tételeivel Világos tehát, hogyha a törvényhozó ezekkel ellentétben a 72. §. esetében megszoritóan kivánt volna rendelkezni, azt kifejezetten s félreérthetlenül tar-